magyar

TAIZÉ

2018. február

Hírek a Taizében befogadott menekültekről

 

A menekültválság 2015 óta eddig sosem látott méreteket öltött Európában. A közösség a helyiekkel közösen keresi a válaszokat az új helyzet hozta kihívásokra, és számos menekültet fogadott be az elmúlt években.

Fogadóközpontok

2015 novemberében nyílt az első befogadó- és orientációs központ (CAO) Taizében. Ez a ház 13 fő számára biztosított ideiglenes szállást, akiket az ekkor már felszámolás alatt levő calais-i menekülttáborból helyeztek át ide. Mindannyian 19 és 40 év közötti muzulmán fiatalemberek voltak, Szudánból és Afganisztánból. Kilencen közülük azóta menekült státuszt kaptak Franciaországban, és most Taizé környékén tanulnak vagy dolgoznak. Egyikük már korábban elveszítette a feleségét, 13 éves fia pedig Szudánban maradt. Amikor Alois testvér tavaly Szudánba látogatott, magával hozta a fiút Taizébe, aki azóta iskolába jár, édesapja pedig a közeli fémöntödében dolgozik.

2016 novemberében a közösség egy újabb befogadóközpontot (CAOMI) nyitott a faluban, kifejezetten kiskorú menekültek számára. 18 fiatalember érkezett ekkor Taizébe, szintén a calais-i táborból. Bár eredetileg mindannyian tovább szerettek volna menni Angliába, heten közülük végül úgy döntöttek, hogy Franciaországban maradnak, és itt kérnek menedékjogot. Egyikük ma Taizétől nem messze tanul, négyen pedig még a faluban élnek, és a környéken szeretnének majd saját egzisztenciát teremteni.

Családok

Az elmúlt években a közösség négy menekült családot fogadott be Irakból és Szíriából. Néhány itt töltött hónap lehetővé tette számukra, hogy elinduljanak az integráció útján és a saját lábukra álljanak. Két család végül nem maradt Taizében, de továbbra is szoros kapcsolatot tartanak fenn a közösséggel.

Menedékjogra várva

Múlt szeptemberben a közösség három, 20 és 28 év közötti fiatalt fogadott be Szudánból és Dél-Szudánból. Ők hárman még nem tudják, hogy egyáltalán benyújthatják-e Franciaországban menedékjogi kérelmüket, mivel a dublini egyezmény szerint ezt abban az országban kell megtenniük, ahol az Európai Unió területére léptek. Amíg a döntésre várnak, franciául tanulnak és önkéntes munkákat végeznek, hiszen munkavállalási engedélyt ezalatt az idő alatt nem kaphatnak. Több alkalommal nagyobb hallgatóság előtt beszéltek életükről és arról, hogy mi indította őket egy ilyen kockázatos útra, és milyen nehézségekkel szembesültek annak során.

Mentorcsaládok

Minden fiatal bevándorlót, aki Taizébe kerül, egy-egy környékbeli család támogat. Azáltal, hogy rendszeresen töltenek időt ezekkel a családokkal, egyrészt egészen spontán módon ismerik meg a francia kultúrát és lesznek részei a helyi társadalomnak; másrészt felbecsülhetetlen értékű emberi kapcsolatokra tesznek szert. Egy fiatal menekült nemrég így fogalmazott: „Françoise úgy bánik velem, mintha a fia lennék”.

Nyelvtanítás

A helyiek nagylelkűsége azonnal megmutatkozott, amint az első menekültek megérkeztek Calais-ból. Jelenleg a hét négy napján egy tucatnyi önkéntes tart franciaórákat a Taizéi Polgármesteri Hivatalban. Christine hivatásos „francia mint idegen nyelv” tanárként vesz részt az itt folyó munkában, és így ír a tapasztalatairól: „Egyszerre döbbent meg és tölt el örömmel, amikor látom, hogy rengeteg problémájuk ellenére is mekkora elszántsággal tanulnak franciául.” A színvonalas nyelvórákat ma három menekült, illetve számos, különböző okokból Franciaországba érkezett külföldi bevándorló látogatja.

Érzékenyítés, reflexiós alkalmak

2017 novemberében hárman a Taizében élő menekültek közül egy beszélgetést vezettek a migrációról egy châteaubriant-i középiskolában, Bretagne-ban. A diákokra nagy hatással volt ezeknek a fiataloknak a története, akik átkeltek a Szaharán, majd magát a poklot tapasztalták meg Líbiában és a Földközi-tengeren; őket pedig a diákok komoly figyelme és őszinte érdeklődése érintette meg.

A menekültek időnként Taizében is tartanak műhelyfoglalkozásokat, amelyek keretében személyes történetükről, életükről, motivációikról beszélnek az odalátogató fiataloknak.

Az Európai Parlamentben

Néhány fiatal bevándorló 2018 januárjában ellátogatott az Európai Parlamentbe. Találkoztak a migrációért felelős uniós biztossal, az OFPRA (Francia Menekült- és Hontalanügyi Hivatal) igazgatójával, és számos politikussal a legkülönbözőbb pártokból és országokból. Lehetőségük nyílt beszélni arról, hogy hogyan élik meg ők maguk a helyzetüket és fogadtatásukat Európában. Néhányan közülük már megkapták a menedék státuszt, mások a kérelmük elbírálására várnak, de jelen voltak olyanok is, akiket a dublini egyezmény értelmében illegálisan tartózkodnak Franciaországban, illetve kísérő nélküli kiskorúak is, akiknek még a pontos életkora sem ismert.

A látogatás során készült videót az Európai Parlament egy tagja küldte el nekünk. A felvételt Claudio Cutarelli készítette, a téma pedig a dublini egyezmény volt.

A teljes videó megtekinthető itt link.

Önkéntesség

A menekültek mindig örömmel fogadták, ha munkájukkal a helyiek segítségére lehettek. A méltóságukat adta vissza az a tapasztalat, hogy ők is képesek adni másoknak; és hogy a közösségért végzett munka által újra hasznosnak érezhetik magukat.

Edith, aki a Katolikus Segélyszolgálat gazdasági vezetője a Taizétől héhány kilométerre fekvő Clunyben, így számolt be a tapasztalatairól: „Három fiatal menekült önkénteskedett nálunk. Különböző módokon segítették a tevékenységünket, például együtt megszervezték az éves ünnepi ebédet. A végén mindenki gratulált is nekik; megköszöntük a komoly elkötelezettséget, amivel részt vettek a munkánkban.”

Szívesen dolgoznak együtt a fiatal zarándokokkal is, akik hétről hétre érkeznek Taizébe. Egy portugál fiatal, Gonçalo a következőket írta: „Hatalmas élmény volt számomra, hogy együtt dolgozhattam három fiatal bevándorlóval. Fontos tagjai voltak a csapatunknak, és rengeteget beszélgettünk, sokat megtudtunk egymás kultúrájáról. Meséltek a tapasztalatokról, amiket az útjuk során szereztek, és arról is, hogy mennyire vágynak a békére.”

Tavaly nyáron Taizé egy felhívást tett közzé, aminek hatására sokan – főként fiatalok - adományokkal fejezték ki szolidaritásukat. Három fiatal menekült és egy önkéntes, Orsi vitte el Calais-ba a hálózsákokat és a tisztálkodószereket a helyi katolikus segélyszolgálat számára. Két éjszakát töltöttek a Maria Skobtsova házban, ami a menekültek közül is a legsérülékenyebbeket támogatja. Orsi így számolt be a látogatásukról: „A mi három barátunk Taizéből pontosan tudta, milyen átkelni a sivatagon, a tengeren, és sok idegen országon, és megtapasztalták mindazt a borzalmat, amivel egy ilyen utazás jár. Ha valaki, akkor ők megértették, hogy min mentek keresztül azok a fiatalok, akikkel Calais-ban találkoztak.”

Utolsó frissítés: 2018. március 1.