1915. május 12. - 2005. augusztus 16.

Roger testvér emlékére

Roger testvér utóda, Alois testvér írta ezt a szöveget a Válaszd a szeretetet (Új Ember, 2007) című könyv előszavához. A könyvet a Taizéi Közösség azért jelentette meg, hogy kifejezze az alapítója íránt érzett háláját.

JPEG - 18.9 ko

Roger testvér eltávozása nagy űrt hagyott maga után. Tragikus halála felkavart minket. De mi, közösségének testvérei egy olyan időszakot is átéltünk, amelyben hálát adtunk mindazért, amit itt hagyott nekünk; ezt szeretné kifejezni ez a könyv.

Ezt a hálával telt felismerést a világ minden tájáról özönlő sokaság osztotta meg velünk. Ez támogatott minket. Úgy éreztük, Isten hordoz minket. Kis közösségünk megpróbáltatásában átérezte azt az egységet, amelyet az első keresztények tapasztalhattak meg: egy szív és egy lélek vagyunk.

Roger testvér számára a keresztények egységének keresése nem elmélkedési téma volt, hanem nyilvánvaló tény. Számára a legfontosabb az evangélium megélése és a többi embernek való továbbadása volt. És az evangéliumot csak közösségben lehet megélni. Nincs értelme külön utakon járni.

Már nagyon fiatalon érezte, hogy a közösségi élet a kiengesztelődés jele lehet, egy olyan életé, amely jellé válik. Ezért gondolta úgy, hogy összegyűjti azokat a férfiakat, akik elsősorban a kiengesztelődést keresik: ez a taizéi közösség elsődleges hivatása, létrehozni a „közösség példázatát”: a kiengesztelődés kicsiny látható jelét.

De a reformáció nyomán alakult felekezetekből eltűnt a szerzetesi élet e formája, márpedig ő protestáns családból származott. Anélkül, hogy megtagadta volna gyökereit, alapított egy közösséget, amely az osztatlan egyházból fakad, és túl a protestantizmuson, pusztán léténél fogva, elszakíthatatlanul kötődik a katolikus és ortodox hagyományokhoz. Miután megszilárdult a közösség, a hetvenes évek kezdetétől katolikus testvérek is érkeztek. Azóta is egészen utolsó leheletéig arra törekedett, hogy formálja közösségünket.

Személyes útjáról ezt mondta: „Nagyanyám élete mutatott irányt, és így már elég fiatalon a nyomába lépve úgy találtam rá saját keresztény önazonosságomra, hogy kiengeszteltem magamban őseim hitét a katolikus hit misztériumával, anélkül, hogy bárkivel is megszakítottam volna a közösség szálait.”

Öröksége hatalmas. És ami még fontosabb: ez az örökség él. Roger testvér ránk hagyta írásait. De az ő szemével nézve írásait mindig az új helyzethez kell alakítani. Még a közösség szabályzatát is – amely közös életünk alapvető szövege – többször átformálta. Mintha arra akart volna buzdítani minket, hogy ne ragaszkodjunk a betűhöz vagy a szerkezethez; mindig a Szentlélek fuvallatára bízott minket.

A Szentlélek által Isten minden emberben jelen van. Roger testvér a szívében hordozott minden embert, minden népet, különösen a fiatalokat és a gyermekeket. A közösség iránti szenvedélyes szeretet hatotta át. Gyakran ismételgette e szavakat: „Krisztus nem azért jött a földre, hogy új vallást alapítson, hanem azért, hogy minden ember számára elhozza az Istennel való közösséget.” Ez az egyedülálló közösség, az egyház kivétel nélkül mindenki számára jelen van.

Egyik legfontosabb törekvése az volt, hogy a fiatalok számára elérhetővé tegye ezt a közösséget, felszámolva az útjukban álló akadályokat. Tudta: az egyik legnagyobb akadály az az istenkép, amely Istent szigorú bírónak mutatta be. Egyre tisztábbá vált számára az a gondolat, amelyért mindent megtett, hogy életével közvetítse: Isten csak szeretni tud. Olivier Clément ortodox teológus nemrégiben emlékeztetett: Roger testvér Isten szeretetét hangsúlyozta annak a korszaknak a végén, amikor a különböző keresztény hitvallásokban féltünk egy büntető Istentől.

Fiatalkorában Roger testvér ismert olyan keresztényeket, akik azt gondolták: az evangélium szigorú terheket ró a hívőkre. Emiatt olyan időszakon ment keresztül, amikor a hit nehézzé vált számára, és a kétely elhatalmasodott benne. Az Istenbe vetett bizalom egész életén keresztül igazi harc maradt számára. Ebben a küzdelemben gyökerezik a fiatalok iránti nyitottsága, és az a vágy, hogy meghallgassa őket. Saját szavai szerint, „igyekezett mindent megérteni másokból”.

Sok fiatal számára ő volt az, aki mindig készen állt mások meghallgatására, ha szükséges volt, minden este, az ima után akár órákon keresztül is. Még akkor is, amikor már nem volt elég ereje, hogy mindenkit egyesével meghallgasson, esténként ott maradt a templomban, és azoknak, akik odamentek hozzá – kezét a homlokukra helyezve –, egyszerű áldást adott.

Egészen az utolsó pillanatig különleges lendülettel és bátorsággal buzdított minket a mások iránti nyitottságra. Semmiféle fizikai vagy erkölcsi megpróbáltatás nem ijesztette meg annyira, hogy hátat fordítson neki. Odasietett! S többször annyira lefoglalta a szenvedés egy..egy konkrét esete, hogy úgy tűnt, minden más fontos dologról elfelejtkezett. Ekkor annak a jézusi példabeszédnek a pásztorát testesítette meg, aki megfeledkezik a kilencvenkilenc bárányról, hogy azzal az eggyel foglalkozzék, amely éppen elveszett.

Amikor nővérével, Geneviève-vel beszélgetünk, meglepődünk, mennyire hasonlítanak egymásra: ő is kerül minden kemény szót, minden végleges ítéletet. E tulajdonságuk messzire nyúlik vissza családjukban: egy különleges édesanyától származik. Egy ilyen jellemvonásnak természetesen megvan a másik oldala is. De az számít, hogy Roger testvér tudta kamatoztatni ezt az adományát! És mi, testvérek láttuk, hogy ez néha elvezette őt az emberi erőfeszítés határaira.

Azt mondjuk róla: mindent befogadó szíve volt. Meglepő jóság jellemezte. A szív jósága nem üres szó, hanem olyan erő, amely képes átformálni a világot, mert Isten munkálkodik általa. A rosszal szemben a szív jósága sebezhető valóság, de Roger testvér élete tanúbizonysága annak, hogy mindenki számára Isten békéje az utolsó szó.

Folyamatosan arra törekedett, hogy megvalósítsa a szív együttérzését, különösen a szegények iránt. Szívesen idézte Szent Ágoston szavait: „Szeress, az életeddel szeress.” Ez a mondat arra ösztönözte, hogy néha meglepő tettekben váltsa életre. Láttuk karján egy csecsemővel hazatérni Kalkuttából, egy kislánnyal, akit Teréz anya bízott rá, azzal a reménnyel, hogy ha Európába viszi, talán túléli az életveszélyt, és ez valóban így is történt. Láttuk, amikor Taizében befogadta azokat a sokgyermekes vietnami özvegyeket, akikkel thaiföldi menekülttáborok látogatása során találkozott.

Szerette a konkrét megoldásokat: ez tükröződött képességében, ahogyan helyeket tudott átformálni. Nem szeretett építkezni. Amikor ez elkerülhetetlenné vált, mindennek nagyon egyszerűnek és alacsonynak kellett lennie – amikor csak lehetett, újrahasznosított anyagokból. De szerette átalakítani a helyeket. És nagyon kevéssel is arra törekedett, hogy szépet alkosson. Amikor a taizéi templom megépítése elkerülhetetlenné vált, sokáig ellenállt a tervnek, aztán újból és újból nekilátott, és módosította a belső berendezést. Ezt még Kenyában, a Mathare Valley-i szegénynegyedben is láttam, ahol néhány hétig éltünk, mielőtt a testvérek évekre odaköltöztek volna.

Egy szegényes barakkban, a nyomor közepén megtalálta azokat az eszközöket, amelyekkel egy kis szépséget varázsolt, szinte a semmiből. Amint mondogatta, mindent meg szeretnénk tenni, hogy szebbé tegyük a környezetünkben élők életét. Roger testvér sokszor utalt az evangéliumi boldogságokra, és néha ezt mondta magáról: „Szegény vagyok.” Arra hívott minket, testvéreit, hogy ne a lelki élet mesterei legyünk, hanem mindenekelőtt másokat meghallgatni kész emberek. Perjeli szolgálatáról úgy beszélt, hogy az „a közösségben a közösség szegény szolgájának” a feladata. Nem rejtette el sebezhetőségét.

Kis közösségünk érzi, hogy tovább kell haladnia a Roger testvér által megkezdett úton. Ez a bizalom útja. A „bizalom” szó nagyon mély jelentést hordozott számára. Hívást tartalmazott, hogy nagy egyszerűséggel befogadjuk azt a szeretetet, amelyet Isten mindegyikünknek ajándékoz, s éljünk ebből a szeretetből, vállalva a kockázatokat, amelyekkel együtt jár.

Ha elvetjük e megérzést, ez oda vezethet, hogy a terheket azokra kényszerítjük, akik az élet vizét keresik. A szeretetbe vetett hit nagyon egyszerű út, olyannyira, hogy mindenki be tudja fogadni. És ez a hit hegyeket mozgathat. Még ha a világot meggyötrik is a konfliktusok és az erőszak, mi reménnyel tekinthetünk rá.

Alois testvér

Roger testvér által írt könyvek

1941, Communauté de Cluny : Notes explicatives
1944, Introduction à la vie communautaire
1954, La Règle de Taizé (Források, Bécs, 1984, OMC)
1959, Vivre l’Aujourd’hui de Dieu
1965, Dynamique du provisoire (Egység sodrában, München, 1987, Hueber)
1966, Unanimité dans le pluralisme
1968, Violence des pacifiques
1971, Ta fête soit sans fin
1973, Lutte et contemplation
1976, Vivre l’inespéré
1979, Etonnement d’un amour
1980, Les Sources de Taizé (Taizé forrásai, Budapest, 1997, Vigilia)
1982, Fleurissent les déserts du cœur
1985, Passion d’une attente (Szenvedélyes várakozással, Bécs, 1986, OMC)
1988, Son amour est un feu (Szeretetének tüze, Budapest, 1991, Vigilia)
1995, En tout la paix du cœur (Benned a szív békessége, Szeged, 1997, Agapé)
2001, Dieu ne peut qu’aimer
2005, Pressens-tu un bonheur ? (Presses de Taizé/Seuil)
2005, Prier dans le silence du cœur - cent prières (Presses de Taizé/Seuil)

Kalkuttai Teréz anyával közösen írt könyvek

1986, Le Chemin de Croix (Keresztút, Bécs, 1986, OMC)
1987, Marie, mère des réconciliations (Mária, a kiengeszelődés anyja, Bécs, 1988, OMC)
1992 et 1998, La prière, fraîcheur d’une source (Az imádság mint üdítő forrás, Szeged, 2001, Agapé)


Roger testvér az alábbi díjakat kapta

1974.04.09 Templeton Prize, London (Templeton-díj, London)
1974.10.13 Friedenspreis des Börsenverein des deutschen Buchhandels, Frankfurt (Német Könyvkereskedelem Békedíj, Frankfurt)
1988.09.21 Prix UNESCO de l’Education pour la Paix, Paris (UNESCO Békére Nevelés Díj, Párizs)
1989.05.04 Karlspreis, Aachen (Nagy Károly díj, Aachen)
1992.11.20 Prix Robert Schuman, Strasbourg (Robert Schuman Díj)
1997.04.24 Award for international humanitarian service, Université de Notre Dame, Indiana, USA (Nemzetközi humanitárius díj, Notre Dame Egyetem, Indiana, USA)
2003.10.23 Dignitas Humana Award, Saint John’s School of Theology, Collegeville, Minnesota, USA (Díj az emberi méltóság megvédéséért, Saint John Egyetem, Collegeville, Minnesota, USA)

Printed from: http://www.taize.fr/hu_article11179.html - 21 October 2019
Copyright © 2019 - Ateliers et Presses de Taizé, Taizé Community, 71250 France