Oroszország: 2011-es Húsvét

Moszkvai zarándoklat - április 23. szombat

Ma reggel Hilaron metropolita által vezetett liturgián vettünk részt a MiAsszonyunk Ikonjáról nevezett egyházközségben.

Olga így ír erről:
„Nagyszombati liturgia. A templom még mindig gyászba öltözött. A sötét színek az egész böjti idő alatt emlékeztetnek minket Krisztus szenvedésére a kereszten. De eljön a pillanat, amikor valami megváltozik. A fekete helyett fehérbe öltözött papok az oltártól az emberek felé jönnek. Az egész templom megváltozik, a díszítés feketéből fehérre vált. Az asszonyok leveszik fekete kendőiket és fehéret kötnek helyette. A kórusból egy idős asszony így magyarázta ezt egy csodálkozva néző fiatal lánynak: »Ma az Úr alszik. Vége a szenvedéseinek. Holnap pedig nyitva áll majd a Mennyország. És a Pokol is nyitva lesz majd.«”

Ez a pillanat, amiről Olga is ír, amikor a papok a fekete ruhájukat fehérre cserélik, volt eddig talán a legmegrendítőbb pillanata a zarándoklatunknak. Előtte egymást követték olyan ószövetségi olvasmányok, melyek Isten szabadító erejéről szóltak és előre vetítették Krisztus Feltámadását. Majd egyszer csak felhangzik Máté Evangéliumának 28. fejezete és itt van a Feltámadás! Először szépen lassan, aztán majd csak később hangzik el a Feltámadás kihirdetése. De már jelen van. Csak úgy mint Mária Magdolnának és a tanítványoknak nekünk is még időre van szükségünk, hogy megérthessük, de már jelen van.

JPEG - 10.8 ko

A liturgia után nagyon kedvesen fogadott minket a metropolita. Az egyházközség által vendégül látott fiatalok a szíves látásnak köszönhetően teljesen otthon érezték magukat. A helyi fiatalok nagy örömmel fogadták a zarándokokat.

Olga így ír: „A szombati nap során nagyon sokan mennek a templomba, hogy áldást kérjenek a húsvéti ételekre, húsvéti süteményekre, tojásokra, a pászkára. A papok szentelt vízzel meghintik mindazt, amit az emberek hoznak, miközben ezt az éneket éneklik: »Amikor alászálltál a halálba, Halhatatlan Élet...« Piros gyertyát gyújt mindenki és azt helyezik a húsvéti ételekre. Közeledik az ünnep, már a levegőben érezhető.”

JPEG - 23.9 ko

A hit gyakorlásának mozzanatait látva tudjuk, hogy milyen különleges dologban van részünk. Hiszen nem olyan régen ez még elképzelhetetlen lett volna. Az egyházközségekben kis papírkákat osztanak, hogy elmagyarázzák az embereknek a Húsvét valódi lényegét. A vallásos életbe való újra beletanulás talán a hit megújulásához is vezethet majd.

JPEG - 19.2 ko

Délután nagyon szép fakultációk vannak szerte a városban. Egy zarándoklat a város központ egyik templomából a másikba. Több csoport különböző utakon indult el. A Tretyakov Képtárhoz hozzáépült templomban az Isten Anya ikonról tartottak előadást. Egy másik helyen az esti liturgiák énekeit lehetett megtanulni.

JPEG - 21 ko

Annyi mindent lehetne még írni, de el kell indulnunk az éjszakai virrasztásra, ami 23 óra 30-kor kezdődik. Reggel hatra már itthon is leszünk!”

Április 23., Szombat este – április 24., vasárnap reggel

JPEG - 21 ko

Rövid pihenés a fakultációk után és máris indulunk, hogy odaérjünk éjfélre a Szent Tatjana templomba. Mind a hat fogadó egyházközségben ez az esti liturgia a zarándoklat legfontosabb momentuma.

Mire odaérünk a helyiek már az Apostolok Cselekedeteit olvassák. A nap folyamán az egész könyvet felolvasták. Minden békés. Mindenki várakozással van tele. 23 óra 30-kor elkezdődik a szertartás.

Olga írja: „Sötét van a templomban. A hívek csendben várakoznak piros gyertyáikkal a kezükben. Ezt megelőzően, mindenki, aki akart, felolvashatott az Apostolok Cselekedeteiből, egymás után. Ez az olvasmány már betölti a templomot és mintegy előrevetíti ezt a semmihez sem hasonlítható ünnepet.”

Ebben a csendes várakozásban meghalljuk a Feltámadás első üzenetét. Nagyon halkan, az oltár zárt kapui mögött a papok így énekelnek: „Feltámadásod, ó Krisztus, a mi Megváltónk...”

Majd újra megismétlik, aztán újra, kicsit hangosabban, majd harmadszorra is és végül az egész templom együtt énekel. Minden mozgásba lendül. Megnyílnak a kapuk, a papok és mindenki megindul. A körmenet a harangok zúgásával halad előre. Fények inognak szerteszét. Még a magukat nem hívőnek vallókat is magával ragadja az örömnek ez az el nem nyomható áradata, amely feltör mindenkiből és a templom falain túl is ragyog. Győzedelmes húsvéti énekek szólnak:


„Krisztus Feltámadt a halálból,
Halálával legyőzte a halált
Megszabadít minket a sírból és életet ad!”

Felejthetetlen pillanat. Mindenki háromszor megöleli a körülötte állókat miközben elhangzik a húsvéti köszöntés: „Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!” Egészen Mennybemenetel ünnepéig ezzel a köszöntéssel köszöntik egymást az emberek a hagyományos köszöntések helyett.

Fénytenger, piros gyertyák, örömmel teli arcok. A menet folytatódik tovább a templom kapuin át, melyet eláraszt a fény. A templom színei pirossá válnak, a papok is piros ruhát öltenek. János Evangéliumának eleje hangzik régi és új nyelveken: „Kezdetben volt az Ige...”

Hihetetlen élményben volt részünk! Az ikonosztáz mögül halkan szóló, majd egyre felerősödő szavak segítenek abban, hogy a Feltámadás titkához lassan közelítsünk, majd elérjünk hozzá úgy, hogy egész életünket betöltse.

A menetben haladva csaknem 600-an vagyunk gyertyával a kezünkben és már a Kremllel szembeni utcát teljesen elzártuk. Énekelünk:

_ „Feltámadásod, Urunk, Megváltónk,
az angyalok éneklik a mennyekben.
Add, hogy mi is itt a földön
Tiszta szívvel Téged dicsőítsünk.”

A templom főbejáratához érve megáll a menet és a papok felkiáltanak: „Христс Воскресе!” – Krisztus feltámadt! Egyszerre jön a válasz: „Воистину Воскресе!” – Valóban Feltámadt! Feltör az öröm. Mindenki mosolyog. Belépünk a templomba, amely most fényárban úszik. Meg sem lehet számolni hányszor hangzik még el ez a köszöntés a liturgia során. De egy valami feltűnik: valahányszor válaszolok, tudom, hogy amit mondok, az igaz. A Feltámadást el kell mondani, hogy eljuthasson a szívünk mélyéig. Megértéséhez nem lehet csak intellektuális szinten eljutni.

A papok egymást váltják a húsvéti köszöntésekkel, majd körbe járják a templomot a füstölőkkel. Folyamatosan változtatják ruhájuk színét, fehérről zöldre, kékre, aranyra, pirosra, mintha csak a Feltámadás megváltoztatna mindent, amit látunk, hallunk, megélünk. Egy új teremtés születik.

Végül pedig, a liturgia után mindenki részt vesz az ünnepi étkezésen. Fáradtak vagyunk, fájnak a lábaink, de mégis mekkora az öröm. Hálával telt a szívünk vendéglátóinkért és az ünnep szépségéért!

Printed from: http://www.taize.fr/hu_article12330.html - 25 February 2020
Copyright © 2020 - Ateliers et Presses de Taizé, Taizé Community, 71250 France