Bibliai szöveg és elmélkedés

Az alábbi bibliai elmélkedések lehetőséget kínálnak arra, hogy a hétköznapok sodrában is keressük az imádságot és a csöndet. Próbáljunk a hét folyamán néhány órát szakítani a kijelölt bibliai szakasz és a hozzá kapcsolódó magyarázat elolvasására, majd válaszoljunk a kérdésekre. Ez után találkozhatnak a kiscsoport tagjai (3–10 ember), hogy megosszák fölfedezéseiket és imádkozzanak.
2020

február

Példát adtam nektek: János 13,1-7
Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. Vacsora közben történt, amikor az ördög már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”
(Jn 13,1-7)

A lábmosás jelenetében János egy alapvető gondolatot vet fel az Ószövetség vallásos hagyományából és általában a vallás világából. Az emberiségnek tisztaságra van szüksége az Istennel való közösséghez és ahhoz, hogy az ember képes legyen Isten elé állni. A vallások ezért különféle módszereket teremtettek a „megtisztulásra", amelyek rendeltetése az volt, hogy képessé tegyék az emberiséget arra, hogy Istennel lehessen.

Jézus azonban alapjaiban változtatja meg a tisztaság ezen felfogását. Mt 5,8 szakaszában ezt mondja: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” Jézus számára a tisztaságnak semmi köze a rituális cselekedetekhez: a szívvel áll kapcsolatban és azzal, amit beengedünk a szívünkbe.

Felmerül tehát a kérdés: hogyan valósulhat meg, hogy tiszta szívűekké váljunk? Ez vajon azt jelenti, hogy az erkölcsiség felváltja a rituális cselekedeteket? Jézus üzenetét vajon morális tanításként kell értelmeznünk?

János az evangéliumának kezdetén elmondja, hogy Jézus Isten szava, amely testté vált, Jézuson keresztül érthetjük meg Isten szeretetét és irántunk tanúsított irgalmát. Ez a szeretet emberi létezésünknek nem pusztán bizonyos területeit érinti, hanem fizikai és lelki valóságunkat is. Jézus Isten igenje minden létező számára.

János 15. fejezetének 3. szakaszában Jézus így beszél: „Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek". Isten szava belép a mi világunkba, átalakítja a gondolkodásunkat és szándékainkat, azaz a „szívünket”. Ezáltal megnyitja a szívünket, hogy látó szívvé válhasson. Készen állunk arra, hogy befogadjuk Jézus szavát az életünkbe? Készen állunk arra, hogy higgyünk ebben a jó hírben?

Titok marad, hogy néha miért olyan nehéz számunkra hagyni azt, hogy szeressenek. Néha nem érezzük magunkat méltónak erre. Nem vagyunk képesek befogadni a számunkra gyógyulást kínáló szavakat. Ez tűnik fel a lábmosás jelenetében is. Egy másik ember lábának megmosása nagyon bensőséges cselekedet. A Bibliában a lábfejet a test legsérülékenyebb részének tekintették. Felfedni önmagad sérülékeny részét, magadat hibáztatva és vádolva, egyáltalán nem könnyű. Ha azonban gyengeségünket és bűnünket rejtve tartjuk magunkban, belülről mérgez minket.

Mivel gyengék vagyunk és néha nehéz hinnünk Istenben, Jézus meghív minket arra, hogy mutassuk meg piszkos lábainkat neki, mondjuk el neki a nehézségeinket. Arra is hív, hogy mossuk meg egymás lábát, segítsük egymást.

Azt tenni, amit Jézus tett, egymás lábának megmosása valójában nem egy morális parancs, inkább egy olyan belső dinamika következménye, amely Isten nekünk adott ajándékából fakad. Ez a hit és a szeretet ajándéka, amely átalakítja a lényünket. Pál ezt mondja ki a 2. Galatákhoz írt levél 20. szakaszában: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.”

Nem azért teszünk jót másokkal, mert azt kell tennünk, hanem mert Isten tett minket képessé erre szeretete és irgalma által. Nagyon messzire visz bennünket, ha engedjük Krisztus szavait növekedni és erősödni magunkban. János 14. fejezetének 12. szakaszában ezt mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz”.

Az is igaz azonban, hogy csak akkor tudjuk megtanulni vele együtt tenni, amit ő tett értünk, ha Jézus újból és újból kimondott gyógyító szavait befogadjuk és újra meg újra engedjük, hogy megmossa lábainkat.

- Mit jelent számomra másokat szolgálni?

- Jézusnak ez a tette, a lábmosás mit árulhat el Istenről?



További bibliai elmélkedések

Printed from: http://www.taize.fr/hu_article2443.html - 26 February 2020
Copyright © 2020 - Ateliers et Presses de Taizé, Taizé Community, 71250 France