Többszöri látogatás után egy ideig (1973-1974) önkéntesként élt Taizében, ahol részt vett a fiatalok fogadásában, majd 1974-ben magára öltötte a közösség fehér imaruháját. Az új testvéreknek szóló teológiai és lelki felkészítés után 1978. augusztus 6-án tett örök fogadalmat, azóta Taizében él.

Önkéntesként, később pedig testvérként számos látogatást tett Közép- és Kelet-Európában, támogatva az ottani keresztényeket egy olyan korszakban, amikor ez a terület még szovjet befolyás alatt állt.

Az elmúlt években Alois testvér irányította a nemzetközi találkozók előkészületeit Taizében, illetve Európa különböző nagyvárosaiban.

Különösen fontos számára a zene és a liturgia, mindig sok időt szentelt arra, hogy meghallgassa a fiatalokat és együtt gondolkozzon velük, illetve számos Taizés dalt komponált.

1998 januárjában a Testvérek Tanácsán Roger testvér őt jelölte ki utódjául – az 1953-ban megjelent Taizéi Regula alapján – a testvérek beleegyezésével. Nem hivatalosan azonban már 1978-ban kiválasztotta őt. 2005 januárjában az évek súlyától elfáradt Roger testvér tájékoztatta a közösséget, hogy az év folyamán átadja szolgálatát Alois testvérnek.

Roger testvér 2005. augusztus 16-án bekövetkezett halála után lett Alois testvér a közösség priorja.

A prior feladata, hogy ösztönözze a közösség előrehaladását, valamint megteremtse az egységet és a mély kapcsolatot a testvérek között. "Amikor Roger testvér hosszú idővel ezelőtt megkért, hogy készüljek átvenni tőle a közösségért vállalt felelősséget, nem adott nekem útmutatást. Nem mondta el, hogyan felelhetnék meg ennek a felelősségnek, de ezt mondta: A prior és a testvérek számára is pótolhatatlan ajándék a tisztánlátás, az irgalom lelke és a szív kiapadhatatlan jósága."

Rómában, audiencián XVI. Benedek pápánál

Új szolgálatának első hónapjaiban néhány testvér kíséretében számos látogatást tett: XVI. Benedek pápánál, I. Bartolomeosz konstantinápolyi ortodox pátriárkánál, a Porto Alegrében (Brazília) megrendezett Egyházak Világtanácsán, II. Alekszij moszkvai pátriárkánál és Dr. Rowan Williams canterbury érseknél.

Konstantinápolyban, I. Bartolomeosz pátriárkával

„E látogatások által szeretném megmutatni, hogy a testvérekkel együtt szenvedélyesen keressük a keresztények közötti egységet. Mi itt, Taizében arra törekszünk, hogy az egység, amely minden megkeresztelt között létezik Krisztusban, minél inkább láthatóvá váljék.”

Moszkvában, II. Alekszij pátriárkánál

Alois testvér Rowan Williams Canterbury érseknél

Alois testvér rendszeresen meglátogatja azokat a testvéreket is, akik szerte a világon kis fraternitásokban élnek, gyakran a legszegényebbek közt: Brazíliában, Bangladesben, Szenegálban és Koreában.

A fiatalok nemzetközi találkozói tovább folytatódnak hétről hétre Taizében, ahogyan az európai találkozók is minden év végén a földrész valamelyik nagyvárosában. Sőt, hogy a „bizalom zarándokútja” – amelyre még több mint negyed évszázaddal ezelőtt Roger testvér lépett először – még inkább kiszélesedjék és új távlatokat kapjon, Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrikában is terveznek találkozókat.

Alois testvér meséli a következőket: „Halála napjának délutánján Roger testvér mondott néhány szót, ami végrendeleteként is felfogható: »Amilyen mértékben sikerül megteremtenünk az emberiség családjában annak a lehetőségét, hogy szélesebbre tárjuk…« Itt elhallgatott, a fáradtság erőt vett rajta, és nem tudta befejezni a mondatot. Mire gondolt, amikor a »szélesebbre tárni« kifejezést használta? Valószínűleg azt szerette volna mondani, hogy tegyük mindenki számára még érzékelhetőbbé Isten kivétel nélküli, minden emberre és népre kiáradó szeretetét. Arra vágyott, hogy kicsiny közösségünk ezt a misztériumot az életével és a másokkal vállalt egészen alázatos elkötelezettségével tegye láthatóvá. Ezért mi, a közösség testvérei megpróbálunk válaszolni erre a kihívásra mindazok segítségével, akik a békét keresik a Földön.”