Húsvét felé vezető utunkon a világot mindenütt egyre erőteljesebben aggasztja a koronavírus terjedése. Emiatt Taizében először fogjuk a nagyhetet és a Húsvétot vendégek nélkül ünnepelni. Mindenkit, aki már jelentkezett, arra kértünk, hogy halassza el érkezését. A Kiengesztelődés temploma zárva. „Mindenkitől elválasztva, s mégis mindenkivel egyesülve” folytatjuk imádságunkat és munkánkat. Tudatában vagyunk annak, hogy az ima által milyen sok emberrel összefonódunk szerte a világon.

Telefonon és interneten számtalan hír érkezik hozzánk olyan emberektől, akik bár a világ különböző pontjain laknak, ugyanazokkal a kihívásokkal küzdenek. Közösségünk néhány testvére Koreában, Olaszországban vagy másutt él, esetleg éppen úton van. Kínai testvéreink a családtagjaikkal való kapcsolat révén kezdettől fogva aggódó figyelemmel kísérték a járvány terjedését.

A szükséges óvintézkedések és életvitelünk megváltozása mellett ez a váratlan és rendkívüli válsághelyzet mélyen érint minket. Mindenekelőtt átérezzük az áldozatok, a betegek és családtagjaik szenvedését és fájdalmát, mint ahogy azokét is, akiket a vírus gazdasági következményei sújtanak. Imáinkban hordozzuk őket.

Ugyanakkor szeretnénk köszönetünket és csodálatunkat kifejezni mindazok iránt, akik minden erejüket latba vetve segítik az áldozatokat, illetve a közellátás újjászervezésén dolgoznak. Számtalan ember tanúskodik az alkotó nagylelkűségről és szolidaritásról, olyan emberek, akik ellenállnak a passzivitásnak és nem adnak teret a csüggedésnek.

Ebben a nehéz időszakban hogy ne tennénk föl magunknak a kérdést: Mit vár tőlünk Krisztus? Mit kíván tőlünk a Föltámadott, aki zárt ajtókon keresztül lépett be bátortalanná vált tanítványaihoz? Mire hív minket ma? A jelen nehézségei közepette idézzük föl Roger testvér szavait: „Az eseményeket ne csak tűrjük, hanem épüljünk is általuk.”

Krisztus nyomában járva elsajátítjuk a megtérést, megtanuljuk, hogy a sötétség helyett a Föltámadott világossága felé forduljunk. Napról napra feladatunk, hogy ne térítsen el minket a félelem, a harag, az önsajnálat, a kétségbeesés és a sötétség, ami az egész világon elhatalmasodik és minden figyelmünket lefoglalja. Ehelyett szívünk legmélyén maradjunk meg a béke forrásánál, mely mindörökké megmarad.

Ahogy a fertőzés megelőzése érdekében egyre gyakoribbá válnak a korlátozó és egészségügyi intézkedések, különösen is figyeljünk emberi kapcsolataink értékére. Telefonhívások vagy baráti üzenetek által maradjunk összeköttetésben egymással, azokkal, akik elszigetelődve egyedül maradtak, különösen a legidősebbekkel, a legtörékenyebbekkel és mindazokkal, akik egyéb betegséggel vagy megpróbáltatással küzdenek.

A következő napokban konkrét javaslatokkal is szeretnénk élni annak érdekében, hogy lelkileg kifejezzük szolidaritásunkat. Házunkból, a testvérek egy kis csoportjával a világháló segítségével közvetítjük az esti imát közép-európai idő szerint este fél 9-kor. Akik szeretnének, imaszándékokat is küldhetnek nekünk.

Szent Pál így ír a rómaiaknak: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhezés, mezítelenség, veszedelem vagy kard? Mert biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,35.38-39)

 [1]