A kenyai keresztények támogatása

Ezekben a napokban tért vissza néhány testvér Nairobiba: "Apránként újra fölvesszük a kapcsolatot a városban élő emberekkel, közösségekkel. A közlekedési dugók a régiek, a matatusok (mikrobuszok) újra elképesztő hangot adnak ki magukból, a belváros újra benépesedett, por mindenhol..." Az emberek egyre inkább lenyugszanak az elmúlt hetek nyomása után, amely több területet is lángba borított. Minden a felfüggesztett tárgyalások kimenetelétől függ. Addig is néhányan segélyszervezeteknél vállaltak feladatot, hogy segítsenek azoknak, akik elhagyták otthonukat ill. hogy újra helyreálljon a béke a szívekben... Egy kulcsfontosságú pillanat a mostani, mivel ebben a megpróbáltatásban többekben tudatosulhat, hogy mindannyian felelőséggel tartozunk azért, hogy béke és igazságosság legyen a társadalomban. Az egyházak szintén jelen vannak, és segítenek az elmúlt időszak történéseinek megértésében. Még sok tennivaló van, mivel a szembenálló felek beszédeit gyakran nagyon áthatja a propaganda. A nézőpontok még nagyon távol vannak egymástól. Ennek ellenére az utcákon sokan az emberek és a különböző törzsek közti szolidaritásról számolnak be... "

2008. november 26-tól 30-ig

A találkozó bejelentésekor Kenya nehéz és drámai időszakon megy keresztül. A média a választásokat követő erőszakos cselekmények kapcsán minden nap újabb és újabb hírekről számol be. Kenya és a zavargások áldozatai szüntelen jelen voltak a Genfi találkozó imáiban.

Simon Githiora tiszteletes és Peter Muigai atya, a kenyai presbiteriánus ill. katolikus egyházak ifjúsági referensei, kifejezetten a Nairobi találkozó bejelentése miatt jöttek Genfbe. Japhet és Peter, két kenyai fiatal, szintén Kenyából, Alois testvér szavait követően a következőket mondták:

Japhet: Örülünk, hogy mi fogadhatjuk a "Bizalom Zarándkokútjának" következő afrikai állomását. Meg fogjuk mutatni, hogyan táplálják országunkban a fiatalok a reményt. Meglátjátok, milyen fontos a családainkban és a közösségeinkben a vendégszeretet. Peter: Szeretnénk, ha hamarosan mindannyiotokat így köszönthetnénk szuahéliül: “Karibu Kenya, Isten hozott Kenyában!”

Az első reakciók

A találkozót összességében nagy lelkesedéssel fogadták.

Ugandából: Nagyon boldog vagyok a hír hallatán, hogy Taizé Nairobiban találkozót szervez. … Szerintem a Nairobi találkozó azért lesz megfelelő időpontban mert most sok afrikai fiatalnak egyszerű lelki életre van szüksége. Kenya több más afrikai országgal zűrzavaros időszakot él át; háborúval, a választások körüli erőszakos cselekményekkel és az oktatás hiányával övezve. Kész vagyok felajánlani minden tőlem telhető segítséget és tanácsot a fiatalok találkozójának előkészületeihez. Robert

Tanzániából: Azokkal, akik közülünk már voltak Taizében, megpróbálunk más tanzániai fiatalokat is elhívni a találkozóra. … Elhatároztuk, hogy minden hónap első vasárnapján találkozni fogunk, hogy együtt imádkozzunk, énekeljünk, elmélkedjünk és beszélgessünk. Most majd azt is megvitathatjuk, hogyan segíthetünk a nairobi találkozó előkészületeiben. Caroline

Ugandából : Végre, Taizé egy Kelet-afrikai találkozót szervez! Csodálatos! Remélem a fiataloknak tetszeni fog; időben eljut hozzájuk a hír és minél többen el tudnak majd jönni! Minden tőlem telhető segítséget megadok és felajánlom az imáimat is.

Ugandából: Természetesen nagyon boldogok vagyunk a hír hallatán, hogy egy afrikai találkozó készülődik, különösen azért, mert a maga nemében sok év után ez az első. Itt Ugandában … mindannyian állandó kapcsolatban vagyunk egymással. Reméljük, hogy a Nairobi találkozón is részt fogunk tudni venni. Isaiah

Ugandából : Az elmúlt néhány napban kissé aggasztottak bennünket a december 27-i elnöki és parlamenti választások óta történt események. Látva, hogy a kenyai népek közti különbségek hogyan súlyosbítják az erőszakot, úgy hiszem, hogy 2008 kiváló időzítés egy találkozó előkészítésére, a kiengesztelődésre való kísérletre, valamint arra, hogy közösen gondolkodjunk el azon, hogyan győzhetjük le a minket elválasztó akadályokat. Hogyan emelkedhetünk túl a kikuyu-k és a luo-k, az ugandaiak és a kenyaiak…(stb) közti különbségeken?
Úgy vélem, itt Kampalában, az eseményre való felkészülésképp, felállíthatnánk egy kis előkészítő-csapatot és tarthatnánk rendszeres imákat Makererében. Felvehetnénk a kapcsolatot különböző egyházközségekkel, egyházmegyékkel és lelkészségekkel, hogy az ő képviselőik is velünk együtt készülődhessenek. Boniface

Testvérek Kenyában

Egy másik testvér így folytatja, “Ez az októberi hónap elősegítette a 2008. november végi ifjúsági találkozó előzetes előkészületeit. Nagyjából 30 egyházközségbe, iskolákba, és más közösségekbe látogathattunk el… Mindenhol jól működő kapcsolat van a presbiteriánus, anglikán és katolikus egyházak között; új kapcsolatok vannak születőben a baptista és kopt egyházakkal is… Jövő februártól, újra fölvesszük a kapcsolatot és meglátogatjuk a fiatalokat. … A teendők sokfélék: szervezés; egy meditatív, nagyrészt csendes imamód megismertetése … vendégszeretet a környéken; a különböző társadalmi rétegekből származó fiatalok bekapcsolása… A találkozó nemzetközi vonulata; a vállalkozás újdonsága; a segítség, amit ezen napok megszervezéséhez kérünk; az ima-központú találkozó iránti kívánság – mindez kapukat kínál a helyi fiatalok ki/megmozdítására…”

Egy idei Kelet-afrikai találkozó kapcsán 2007 októberében a közösség három testvére ellátogatott Kenyába. Az egyikük, aki kongói (KDK) származású így számol be: “Sikeresen megérkeztünk és igazi öröm számunkra, hogy visszatérhetünk azokra a helyekre, ahová a februári utunk során is már ellátogattunk. Ismét megtapasztalhatjuk a város tömegközlekedését. Meglehetősen élénk! Ruaraka városrészben lakunk egy Országos Ifjúsági Központban, amelyben egy kis kápolna is található. Ott imádkozunk minden reggel és időnként az Eukarisztiát is ünnepeljük a központ egyik papjával. Az életünk mint három testvér kicsiny, ideiglenes közössége, nagyon-nagyon egyszerű. Csak nagyon kevés eszközünk van, mégsem hiányzik semmi… Tegnap ellátogattunk a Mathare Vallay-be és Kariobangiba. Csodálatos volt néhány ismerős fiatallal újból találkozni, mint például Kennel, Bennel és Alicie-val, akik mind a hárman idén voltak Taizében; és másokkal, akik a korábbi években voltak nálunk… Később mintegy 30 gyerek és nagyjából 20 fiatal társaságában a Saint Martin templomban egy olyan imán vettünk részt, ami a Szenegálban élő testvéreink közös imájára emlékeztetett, egy nagyon egyszerű és örömteli imára. …”

Az első testvérek február közepén megérkeztek Nairobiba.