Ljubljana, 2012. május
Találkozások mozaikja a szlovéniai tavasz közepén2012. április 28-tól május 1-jéig egy nemzetközi ifjúsági találkozó került megrendezésre Szlovénia fővárosában. A Bizalom zarándokútjának ezen újabb állomása lehetővé tette a különböző országokból érkező résztvevőknek a szlovéniai vendégszeretetet megtapasztalását és hitük elmélyítését. Magyarország különböző részeiről több, mint 100 fiatal vett részt a találkozón.
A tavasz első napjai a Ljubljanica partján a derültség szép benyomását adták a belváros sétálóutcáinak. Mint egy mozaikképen, a város minden résztvevője, önkéntese és kereszténye egy-egy sajátos színt hozott a különböző országokból, generációkból és kultúrákból és a keresztény felekezetek egy igaz képet adtak az egyház egyetemességéről.
Egyeseket ez a találkozó egy 25 éve, szintén Ljubljanában megrendezett összejövetelre emlékeztetett, amire Alois testvér hivatkozott is az első este folyamán:
A fiatalabb nemzedékeknek is vannak emlékeik az ezen európai régiót szétválasztó, húsz évvel ezelőtti konfliktusokról. A dél-ausztriai Stefan írja:
Határok átlépése: ez az, amit minden fiatal megtapasztalt annak érdekében, hogy elérjenek Szlovéniába. Maria és Radek Lengyelországból elmesélték hogyan vált a Ljubljanáig tartó útjuk a bizalom zarándokútjának nélkülözhetetlen részévé.
A zarándokokat egy a városból és környékéről érkező önkéntesekből álló csoport fogadta, akik hetek óta készültek az eseményre. Az egyházközségekben, ifjúsági központokban minden részletet gondosan kidolgoztak és már nagyon várták az érkezőket. Az egyik egyházközösségből érkező Matej azt írja:
A fiatal zarándokok több mint harminc különböző országból érkeztek, különösen Kelet- és Közép-Európából (Magyarország, Ukrajna, Lengyelország), de Nyugat-Európából is, sőt még Nepálból és Új-Zélandról is. Ez utóbbi országból érkezett Daniel írja:
A Bizalom zarándokútjának találkozóin leggyakrabban az adott és kapott vendégszeretet az, ami megmarad a legjellegzetesebb emlékként. Egyes fiatalok bicikliket kaptak kölcsön, hogy egyszerűbben közlekedhessenek, másokat pedig minden nap elkísértek a különböző helyszínekre. Az utolsó napon nagy szomorúság látszott a gyerekek arcán, amikor vendégeiktől búcsúztak. Az indonéziai Lucas ír nekünk a tiszavirág életű barátságáról:
Néha akadtak kommunikációs gondok, de ez semmilyen szinten nem zavarta meg a körös-körül érezhető jóindulatot, ahogy azt a Németországból érkezett Daniel is elmondja:
Minden nap reggeli imával indult a város különböző templomaiban. Ez után a csoportbeszélgetések lehetővé tették a fiatalok számára, hogy elmélyülten elmélkedjenek különböző bibliai témákról és a 2012-es levél témáiról (Egy új szolidaritás felé [article3306.html]). Délutánonként a találkozó számos műhelyfoglalkozást kínált a fiatalok és a városi keresztények számára a hitélet, művészetek és társadalmi élet különböző témáiban. Többek között lehetőség nyílt vezetett látogatásra ljubljanai szerb ortodox templomba, beszélgetésre egy a világháború során elhurcolt emberrel, találkozóra egy L’Arche háztartásnál, találkozásra a Jézus Kis Testvérei közösség tagjaival. A társadalmi életben és politikában elkötelezett képviselők jelenlétükkel támogatták a találkozót, a különböző országokból érkező fiatalokat pedig a Városházára várták egy kötetlen találkozóra. Az esti étkezéshez a fiatalok egy parkban gyűltek össze a helyi jezsuita közösség meghívására. A város legnagyobb templomát (Sv. Jozefa) is a találkozó szolgálatára bocsátották. Az egyszerű dekoráció, a kórus, a zenészek és minden résztvevő igazi erőforrássá tették az imákat. Úgy, mint a különböző taizéi énekek, két szlovén egyházi népének is felkerült gyülekezet repertoárjára. Egy 16 éves francia fiatal idézi fel magában a következőket:
Az utolsó közös ebédet az egyházközségekben fogyasztották a fogadó családokkal és a fiatalokkal. Nagyon kellemes látványt nyújtott a különböző generációk közösen eltöltött piknike, gyermekektől az idősekig, a különböző országokból érkezett fiatalokat beleértve. A találkozó végén Ljubljana érseke fogadta az összes résztvevőt a székesegyházban egy utolsó közös imára, majd eljött a búcsú pillanata. Alois testvér ekkor fejezte ki szívből jövő köszönetét a vendéglátó családok és az egyházközség tagjai, valamint a számos fiatal önkéntes felé, akik részt vettek a találkozóm. Valeria Fehéroroszországból így foglalja össze az eseményt:
|