„Egy új szolidaritás felé”
2012-2015: Három év keresésA berlini találkozó során Alois testvér arról a közös gondolkodásról beszélt részletesen, amely során a következő három évben a szolidaritás új formáit keressük majd:
Miért van szükség egy „új szolidaritásra”? Az „új szolidaritás” nem szembenállást jelent egy „régi szolidaritással”, amely ma idejét múlta volna. Sokkal inkább egy megújulást jelent, egy új lendületet, amely arra hívja minket, hogy előre haladjunk, újabb és újabb kihívások felé. Már Izajásnál is ezt olvashatjuk. „Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok?” (Iz 43,18-19) Keresztény nézőpontból az alábbi szavak a megtestesülés misztériumában különleges értelmet kapnak. Krisztust a világba küldve Isten teljes közösséget vállalt a teremtett világgal. Ma pedig minket hív, hogy mindig megújulva, osszuk meg embertársainkkal mindazt, amit Krisztus által Istentől kapunk. „Keresztje és Feltámadása által Krisztus egy újfajta szolidaritást hozott létre az emberek között. Benne megszűnik az egymás ellen viaskodó, csoportokra szakadt emberiség és egyetlen családként jelenik meg ezután. Az Istennel való kiengesztelődés magába foglalja az emberek közötti kiengesztelődést.” (Levél 2012) A feltámadás fényében Jézus egész élete, egészen a kereszthaláláig, úgy jelenik meg mint egy mérhetetlen nagy szolidaritásvállalás az emberiséggel, amely Istentől ered. Az „új szolidaritás” arra hívja a keresztényeket kortól, származástól függetlenül, hogy törődjenek embertársaikkal, forduljanak egymás felé kölcsönös testvéri szeretettel és szolidaritással. Ennek a közös keresésnek a során a nagy egyetemes kérdések és a konkrét cselekedetek nem mondanak ellent egymásnak, hanem sokkal inkább kiegészítik egymást. Ahogy Alois testvér mondta ezt a Kiengesztelődés templomában összegyűlt fiataloknak:
A későbbiekben következő témák:
Ha szeretnétek ezen témák kapcsán egy konkrét élményt, történetet megosztani, akkor erre a címre írhattok: echoes taize.fr. |