Bibliai szöveg és elmélkedés

Az alábbi bibliai elmélkedések lehetőséget kínálnak arra, hogy a hétköznapok sodrában is keressük az imádságot és a csöndet. Próbáljunk a hét folyamán néhány órát szakítani a kijelölt bibliai szakasz és a hozzá kapcsolódó magyarázat elolvasására, majd válaszoljunk a kérdésekre. Ez után találkozhatnak a kiscsoport tagjai (3–10 ember), hogy megosszák fölfedezéseiket és imádkozzanak.
2020

október

Keresni a valóságot, amely odafönt van: Kolosszeieknek írt levél 3,1-4
Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.
(Kol 3,1-4)

E szakasz elején Szent Pál elég érdekesen két állítást kapcsol össze. Erőteljes állítással kezdi: „Krisztussal feltámadtatok”. A hit biztos, megingathatatlan és objektív alapja fogalmazódik itt meg. Krisztus feltámadt, és kegyelme által, a benne való hit és a keresztség által a feltámadás a miénk is - nem csak a halál utáni életben, hanem már itt és most. Majd egy némileg meglepő felszólítással folytatja: feltámadtatok a halálból, és ezért nem „erősnek” kell lennetek, „semmitől se félni” és „minden teremtménynek hirdetni az evangéliumot”, hanem „keresni”.

Talán vannak olyan emberek, akik egyáltalán nem keresnek, mert elégedettek vagy lusták, vagy nincs elég képzelőerejük. Vannak olyanok is, akik keresnek és találnak valami fontosat, de ezután már nem keresnek tovább. Elégedettek azzal, amire rátaláltak - ez elegendő választ ad nekik minden lehetséges kérdésre, úgy érzik, már megérkeztek. És léteznek az ellenkező típusú emberek, akik egy kissé túl sokat keresnek - számukra mindig jobb úton lenni, mint megérkezni. Bármilyen igazság vagy szilárd elköteleződés gyanúsnak tűnik a szemükben, korlátozhatja őket a szabadságukban - végül egyfolytában csak sodródnak, határozott irány nélkül. Az evangélium azonban életet adó útra hív minket, ahol örülhetünk annak, amire rátalálunk, és ez arra ösztönöz minket, hogy folytassuk a keresést és egyre tovább haladjunk.

A keresés nem passzív, hanem aktív magatartás. Pozitív, sőt, optimista, mert az ember nem keres, hacsak nem hiszi, hogy keresése sikerrel járhat. Ez a remény magatartása, egyúttal pedig az alázaté is. Alázatos, mert ha az ember keres, azt mondja magának: „még nem ragadtam meg mindent”.

Érdekes, hogy Pál olyan valóságra tesz utalást, amely rejtve van vagy nem megragadható: „ami ott fönn van, arra legyen gondotok”, „életetek Krisztussal el van rejtve ”. Nem azzal a céllal teszi ezt, hogy kifinomult teológiai elmélkedésre vagy különleges misztikus tapasztalok keresésére buzdítson, inkább azért, mert szeretne minket emlékeztetni, hogy bár a hitünk igazán mély és rendkívüli valósággal kapcsol össze minket, a saját tapasztalásunk és megértésünk egyáltalán nincs ezzel azonos szinten. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt és ő az örömünk, ezzel együtt legtöbbünk néha, vagy akár nagyon gyakran tapasztalja a szegénységet, a kétségeket, a gyengeséget és a bizonytalanságot. Talán szükség van minderre ahhoz, hogy ne essünk abba a csapdába, hogy úgy gondoljuk, megérkeztünk és már mindent megértettünk.

Pontosan ez a szegénység, ezek a gyengeségek és kétségek ösztönözhetnek minket a „keresésre”. „Ami ott fönn van” - amiről Pál beszél - nincs feltétlenül nagyon messze, bár soha nem tudjuk megragadni a maga teljességében. Van a dolgoknak egy olyan - nem távoli, hanem másmilyen - dimenziója, amelyben a szokásos kritériumok nem számítanak. Itt nem a vágyaink és kívánságaink kielégítése, sem ennek vagy annak a feladatnak a sikeres elvégzése a fontos. Itt egyetlen kritérium van: Krisztus, aki hűséges maradt mindhalálig. Itt végül csak a bizalom, a remény és a szeretet számít. Itt ugyanis „Krisztus az Isten jobbján ül” - a kép azt jelenti, hogy Isten kimutatja a támogatását azzal, hogy meghívja Krisztust, foglaljon helyet a jobbján. Mi is ezt tesszük egy olyan emberrel, akit szeretünk és elfogadunk: ott vagyunk az oldalán. A dolgoknak ebben a dimenziójában - amely pillanatnyilag láthatatlan - Isten már megmutatta, hogy csak az számít igazán, amit Jézus az életén keresztül kifejezett.

Ha nem a megszokott értékrendünk alapján, hanem egyszerűen és alázatosan e szerint a dimenzió szerint igyekszünk élni, és aszerint, ami Isten szemében fontos, akkor életünk lesz, ami „Krisztussal el van rejtve” és ami egyszer igazi életünkké válik.

- Olyan ember vagyok, a keres, vagy inkább olyan, aki elégedett azzal, amit már megtalált?

- Tapasztaltam már a bizonyosság pillanatait vagy időszakait a hitéletem során? Voltak olyan időszakok, amikor kételkedtem vagy bizonytalan voltam? Mi segít át a bizonytalanságon? Tanítottak ezek a pillanatok valamit?

- Megértettem, hogy mi számít igazán Isten szemében?



További bibliai elmélkedések

Printed from: http://www.taize.fr/hu_article2443.html - 22 October 2020
Copyright © 2020 - Ateliers et Presses de Taizé, Taizé Community, 71250 France