Alois testvér 2021

Remélni minden időben

Üzenet a 2021-es évre

Az emberiség olyan nők és férfiak sokasága miatt halad előre, akik még ezekben a zűrzavaros és bizonytalan időkben is odaadják önmagukat, nem számolva, mibe kerül.

Az elmúlt hónapokban számos fiatal osztotta meg velünk a jövővel kapcsolatos aggodalmait: Milyen remény vezethet minket és melyek a megbízható támaszok, amikor minden olyan bizonytalan? Még mélyebben: Milyen célért érdemes élnünk? Más hangok pedig ezeket mondják: álljunk ellen a kiábrándulásnak, figyeljünk a remény jeleire! (1)

(1) Válaszként erre a 2021-es évre szóló üzenetre a 15 és 35 év közötti fiatalokat arra hívjuk, hogy küldjenek konkrét példákat: Melyek azok a kezdeményezések; kik azok az emberek, akik a remény jelei számomra? A következő hónapokban a beküldött válaszokat különböző formátumban (pld. szöveg, videó, podcast) publikáljuk. 
Email cím: solidarity taize.fr.

Figyeljünk a remény jeleire!

A világjárvány által meghatározott jelenlegi helyzetben a világ számos részén a szegénység terjedését látjuk. A bátor politikai döntések szükségesek, de a szolidaritás és a társadalmi szintű barátság, amelyekre mindannyian vállalkozhatunk, ugyanilyen fontosak. Sokan készen állnak mások szolgálatára. Nagylelkűségük arra emlékeztet minket, hogy a kölcsönös segítségnyújtás utat nyit a jövőbe.

Milyen sok fiatal fekteti energiáit közös otthonunk, a bolygónk megmentésébe! Számtalan kezdeményezést látunk, amelyek, ha nem is adnak meg minden választ a klímavészhelyzetre, lehetővé teszik, hogy életmódunkkal jobban tiszteljük környezetünket. (2) A hívők számára a föld Isten adománya, amit azért bízott ránk, hogy gondját viseljük.

Az emberek egyre jobban tudatában vannak az - olykor a múltból ránk maradt - igazságtalan rendszereknek. A hatalom pedig sajnos nem mindig a közjót szolgálja. Ezen visszaéléseket látva, a frusztráció és a harag érthető reakciók. Kinek lesz meg a bátorsága, hogy a társadalmunkban jelenlévő megosztottságon túllépve az igazság és a béke munkálója legyen?

(2) A klímaváltozás elleni harcban vajon képesek leszünk-e megkérdőjelezni berögzött szokásainkat azért, hogy csökkentsük a szén-dioxid kibocsátást, és megváltoztassuk a megváltoztathatót? Különböző keresztény közösségek is részt vállalnak ebben az erőfeszítésben: a világ számos országában jelen vannak olyan ökumenikus kezdeményezések, mint például a „Zöld templomok” hálózata.
Az Európai Egyházak már az 1989-es bázeli találkozójukon arra hívtak, hogy „válasszunk olyan életmódot, ami a lehető leginkább környezetbarát: csökkentsük energiafogyasztásunkat, használjuk a közösségi közlekedést és termeljünk kevesebb hulladékot.”
Taizében folytatjuk erőfeszítéseinket az ökológiai átmenet irányába. Ehhez minden segítséget és javaslatot örömmel fogadunk a honlapunkon (www.taize.fr/eco [http://www.taize.fr/eco]).

Éljük a testvériséget!

Igen, a jelenlegi időszak nehéz helyzeteiben is sokszor észrevehetjük a reménység okait, de olyan pillanatok is lehetnek, amikor ok nélkül, mindennek ellenére tudunk csak remélni. Ehhez szükségünk van más keresztény felekezetek tagjaira, más vallások követőire, agnosztikusokra, ateistákra, azokra, akik, bár máshogy élnek, mint mi, szintén elkötelezettek a testvériség és a szolidaritás mellett.

Az öröm megújul, amikor megéljük a testvériséget és amikor közel kerülünk a leginkább kiszolgáltatottakhoz: a fedélnélküliekhez, az idős, beteg vagy elszigeteltségben élő emberekhez, nehézségben lévő gyerekekhez, fogyatékkal élő személyekhez, menekültekhez… A körülmények mindannyiunkat sebezhetővé tehetnek: a mostani világjárvány szembesít minket emberiségünk törékenységével.

Soha nem volt még ennyire szükségünk egymásra. Ferenc pápa a Fratelli tutti című enciklikájában emlékeztet bennünket, hogy „senki sem üdvözül egyedül”. Majd hozzáteszi, hogy „saját teljes identitásunkat sem találhatjuk meg anélkül, hogy nyitottak lennénk az egyetemesre; anélkül, hogy megérintene minket, ami máshol történik; anélkül, hogy hagynánk, hogy más kultúrák gazdagítsanak minket; anélkül, hogy szolidaritásra és együttérzésre indítana minket mások tragédiája”. (§32 and §146)

Az emberek és a népek közti kapcsolatokban egyaránt tegyünk meg mindent, hogy eljussunk a versengéstől az együttműködésig. Támogassunk azokat a szervezeteket, amelyek helyi, nemzeti és nemzetközi szinten előmozdítják az együttműködést és a szolidaritást.


Hit – egy jelenlétbe vetett bizalom

Taizében azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok ‐ az irány tartása végett ‐ új módokon teszik föl maguknak az Istenbe vetett hitre vonatkozó kérdéseiket. Mit jelent az Istenben való hit? Ha Isten létezik, tevékenykedik a történelemben és a mi életünkben?

Szembesülve ezzel a kérdéssel fontos elkerülnünk, hogy Istent saját fogalmainkra redukáljuk. Ő végtelenül meghalad minden elképzelhetőt. Mindannyian a szeretetre és az igazságra szomjas keresők vagyunk. Bárhol isjárjunk belső zarándokutunkon, olykor csak tapogatózva haladunk előre. A bizalom zarándokaiként közösen is járhatunk utunkon és osztozhatunk keresésünkben: kérdéseinkben éppúgy, mint meggyőződéseinkben.

„A hit Istenbe vetett egészen egyszerű bizalom, életünk során szakadatlanul megújuló lendület (...) még olyankor is, ha mindannyiunkban lehetnek kételyek.” - mondta Roger testvér.

A hit mindenekelőtt nem abba a jelenlétbe vetett bizalmat jelenti-e, ami egyszerre van jelen legmélyebb bensőnkben, és az egész világmindenségben fölfoghatatlan, de mégis igen valós módon? Egy olyan jelenlét, ami nem erőlteti rá magát senkire, de amit újból befogadhatunk, csöndben, mint egy lélegzetet. Ez a jó szándékú jelenlét mindig velünk van, kételyeink ellenére is, sőt akkor is, amikor az a benyomásunk, hogy csak nagyon kicsit értjük kicsoda is az Isten.


Meglátni az új távlatot

Egy jó szándékú jelenlét – Hogyan világítja meg az Evangélium ezt a titkot?

Jézus egészen a végsőkig ebből a jó szándékú jelenlétből élt, és folyamatosan figyelt rá. Belső fényt jelentett számára, Isten leheletét, a Szentlélek inspirációját.

Amikor a kereszten haldokolt, megtapasztalta a szenvedést és a teljes magányt, amikor minden értelmetlennek látszott, az elhagyatottság érzése egy kiáltásban tört ki belőle, de ekkor is Istent szólította meg: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”. Miután elárulták, megkínozták és halálra ítélték, Jézus szeretetet hozott a legmélyebb sötétségbe. És ez a szeretet erősebbnek bizonyult a gonosznál. Mária Magdolna és később az apostolok így adták tovább ezt a hihetetlen, váratlan hírt: Jézus él! Isten szeretete legyőzte a gyűlöletet és a halált.

Ez a magával ragadó hír felforgatta az első keresztényeket, és erről tanúságot tettek: Krisztus ezentúl Isten közelében él. Betölti a világegyetemet a Szentlélek által és minden egyes emberben is jelen van. Krisztus szolidaritást vállal a szegényekkel és igazságosságot fog hozni a számukra; benne teljesül be a teremtés és az emberi történelem; és a halálunk után ő fogad be minket az öröm teljességébe.

Minden emberi erőszakon, környezeti katasztrófán és betegségen túl, új távlat tárul fel előttünk. Képesek leszünk észrevenni?


Tekintetünk megváltoztatása

Ebből a távlatból, ami Krisztus feltámadása által nyílik meg előttünk, fény ragyog létezésünkre. Újra és újra elűzi a félelem árnyékát, és élő vizet fakaszt; a nyomában felszínre tör a dicsőítés öröme.

Azt tapasztalhatjuk tehát, hogy Krisztus - valami titokzatos, misztikus vonzás által – egybegyűjti Isten szeretetébe az egész emberiséget és a teljes világmindenséget. Teszi ezt folyamatosan, az idők végéig; és minket is a társaivá tesz ebben a küldetésében.

Együtt, úgy mint Egyházat, tesz minket társaivá: ez azzal jár, hogy készek vagyunk barátságunkat mindenki irányába kibővíteni. Krisztus azt kéri tőlünk, hogy még az ellenségeinket is szeressük; az ő békéje még az egymással szemben álló népeket is képes kiengesztelni egymással. (3)

(3) Az Egyház a világjárvány nehéz időszakában is előmozdíthatja az emberiség családjának egységét. Számos javaslat közül három ilyen példa:

- Ahhoz, hogy társadalmainkat emberségesebbé tegyünk, olyan módon kell meghallgatnunk egymást, hogy az enyhítse az ellenséges érzületeket és megtanítson arra, hogy különbözőségünkben is járhatjuk együtt az utunkat. Az Egyház arra kapott meghívást, hogy keresse a párbeszédet, és mindenkivel találkozzon. Vajon készen állnak-e erre a párbeszédre azok, akiknek semmiféle keresztény közösséggel nincs kapcsolatuk?

- Napjainkban, amikor olyan sok migráns és menekült érkezésének vagyunk tanúi, egy menekült személy vagy család befogadása nagy lendületet adhat a gyülekezeteknek és a közösségeknek. Egy ilyen kezdeményezésben gyakran olyanok is részt vesznek, akik nem járnak templomba. Mi is ezt tapasztaltuk meg Taizében, amikor az elmúlt években számos, különböző országból érkező menekültet fogadtunk be együtt a környékünkön élőkkel.

- Ahhoz, hogy befogadó közösség legyünk, meg kell hallgatnunk azokat, akik a legsérülékenyebbek. Az Egyháznak sok helyen még fejlődnie kell abban, hogy valóban minden személy integritását megvédje. Időnként olyan hatalmi struktúrák alakultak ki, amelyek testi, lelki és spirituális szenvedéshez vezettek. Taizében továbbra is dolgozunk az igazság feltárásának ezen a folyamatán (www.taize.fr/protection [http://www.taize.fr/protection]).


Engedjük, hogy Krisztus megváltoztassa a tekintetünket: általa tisztábban ismerjük fel minden ember méltóságát és a teremtett világ szépségét. Távol a naiv bizalomtól, a remény újra és újra megszületik, mivel Krisztus az alapja. Békés öröm tölt el minket, és vele együtt a bátorság is, hogy éljünk azzal a felelősséggel, amelyet Isten bízott ránk.


Közösen imádkozom azokkal, akik fölteszik maguknak ezeket a kérdéseket.

Alois testvér


Jézus Krisztus, dicsérünk téged jóságodért és egyszerűségedért. A te alázatodon keresztül Isten szeretete egész életedben ragyogott. Ez a fény most a mi szívünkben él. Képes meggyógyítani sebeinket, de még gyengeségeinket és és bizonytalanságainkat is az élet forrásává, alkotó energiává, a bizalom ajándékává alakítja át. Azáltal, hogy megvilágítasz minket Isten fényével, képesek leszünk remélni minden időben.


Néhány bibliai szöveg a reflexió elmélyítéséhez

Mária ezekkel a szavakkal énekelt: „Uralkodókat taszít le a trónjukról, de fölemeli az alázatosokat. (...) üres kézzel bocsátja el a gazdagokat” (Olvasásra: Lukács 1,46-56)


Mária, Jézus anyja tudta egyesíteni a gyöngéd szeretetet és a gyökeres változtatás égető reményét.

Jézus mondja: „A Vigasztaló pedig, akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Olvasásra: János 14,15-31)


Jézus nem hagy minket egyedül. Halála előtt mindörökre biztosította tanítványait a jelenlétéről a Szentlélek által. Ő bennünk lakik, vigasztal, támogat és inspirál bennünket, hogy nap mint nap Jézus Krisztus nyomában járjunk.

„Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy igazságot hozzon a földre.” (Olvasásra: 96-os zsoltár)


Sok zsoltár Isten dicsőítésére hív. Az emberek nincsenek egyedül ezek éneklésében, az egész teremtett világ részt vesz benne. Nem csak azért akarjuk megvédeni, mert szükségünk van rá, hanem mert a része vagyunk és Isten szép terve minden élőre kiterjed.


Letöltés PDF formátumban

PDF - 427.6 ko

Printed from: https://www.taize.fr/hu_article29930.html - 8 August 2022
Copyright © 2022 - Ateliers et Presses de Taizé, Taizé Community, 71250 France