Milánót belakja Roger testvér lelkülete

2005. december 28. és 2006. január 1. között 50 000 fiatal érkezett Milánóba, hogy részt vegyen a 28. taizéi európai találkozón, Roger testvér halála óta az elsőn.

Anne sokáig emlékezni fog arra a pillanatra, amikor augusztus 16-án nyaralás közben a barátjától üzenetet kapott a telefonjára, és megtudta, hogy Roger testvér meghalt. „Rögtön azt kérdeztem magamtól, hogyan létezhet ilyen erőszak?” - meséli a 28 éves tanítónő. „Olyan békés képeket őriztem a kis faluról, a templomról, és ebbe sehogy sem illett bele egy ilyen dolog.” Így, amikor a milánói taizéi találkozóra jelentkezett, azon gondolkodott, hogy „Roger testvér nélkül” milyen is lesz a negyedik nagy találkozója. Bevallotta, hogy barátaival egy kicsit izgultak.

Szerdán a milánói találkozó azonban úgy indul, „mint mindig”. Olyannyira, hogy a francia lány már-már meglepődik: ugyanaz a hangulat, ugyanazok az énekek, a közös imák … Kelet-Európából érkező lengyel, litván, román és ukrán csoportok vidáman kiáltoznak az olasz városra hulló lankadatlan hóesésben. A szervezők szerint 50 ezer fiatal van jelen, akik közül néhányan a Kölni Világtalálkozó kék táskáját hordják magukkal. A hangulat a kölnihez képest itt még elmélyültebb. Estére pedig a hatalmas milánói kiállítócsarnokok az ima csöndjébe burkolóznak.

„Valójában – gondolkozik Anne hangosan, miközben a fiatalok mozgó sokaságát betakarja a hó – Roger testvér itt van közöttünk.” „A taizéi találkozó Roger testvér nélkül kicsit olyan, mint a Világtalálkozó II. János Pál pápa nélkül” - mondja Johan Bonny atya a keresztények egységét előmozdító tanácsból. Világos, hogy Roger testvér találta ki ezeket a találkozókat, és ő volt ennek az arca. Az átmenet mégis teljes bizonyosságban történt: a közösség biztosította a folytonosságot, Alois testvér pedig igazi szakadás nélkül helyettesítette Roger testvért.

"Szerettem volna, hogy még itt legyen…"

„Távolléte ürességnek tűnik” - sóhajt fel egy fiatal orosz ortodox, aki már nem is tudja, hogy a 7. vagy a 8. találkozóján vesz-e részt. „Roger testvér néha velünk evett” emlékszik vissza „szerettem volna, hogy még itt legyen …” A fájdalom és a lázadás ideje azonban már elmúlt. A ma esti ima után még ez a fiatal is talál valami „jelet”, „lelki értelmet” Roger testvér eltűnésében. „Ha arra gondolok, hogy miután közel hatvan évet élt a kolostor nyugalmában, és a világ brutális erőszakkal vetett véget az életének … akkor a fizikai halála abszurd, de azt mondhatjuk, hogy végigjárta a hit útját, és mártírként ment el.”

Nehéz megérteni Roger testvér halálát. Utódja, Alois testvér, első elmélkedése alkalmával olyan tragikus halálról beszél, ami „misztérium marad számunkra”, és arra emlékeztet, hogy 28 évvel ezelőtt Roger testvér indította útjára a „Bizalom Zarándokútját a Földön”. Így folytatja: „Élete során Roger testvér gyakran föltette a kérdést: miért szenvednek az ártatlanok? Ezúttal ömaga is azokhoz került, akiknek a megpróbáltatása magyarázat nélkül marad.” Alois testvér azonban nem engedi, hogy itt megálljunk, a fiatalokkal együtt elkötelezve azt az útat folytatja, amelyet Roger testvér megnyitott. Azon az úton, amelyet az a „bizalom” jellemez, amely Taizé alapítójának befejezetlen levelében is mindig visszatért.

„Most a jövőbe kell tekintenünk” - teszi hozzá Mária, egy kijevi görög katolikus fiatal. „Ez a halál teljesen érthetetlen, azonban messzebbre kell mennünk, és remélnünk kell.” Végezetül a „Befejezetlen levél” utolsó mondatát idézi: „Amennyiben közösségünk megteremti az emberiség családjában annak a lehetőségét, hogy szélesebbre tárja…”

Bizalom és a remény keresése

Tenni valami kézzelfoghatót: a taizéi találkozó négy nap alatt több mint 20 műhelyfoglalkozást kínál föl a fiataloknak, hogy közösen gondolkodjanak, beszélgessenek és meghallgassák mások tanúságtételét. Az ajánlat érdekes, hiszen a 2005-ös taizéi nemzedék különösen is a bizalmat és a reményt keresi.

Anne „néha túltelített” életében például szükséges szünetet jelentenek ezek a találkozók, de főként abban segíti, hogy „még” a világunkban is megtarthassa a hitét: „Ha léteznek olyan fiatalok, akik készek arra, hogy imádsággal, virrasztva töltsék az évvégét anélkül, hogy elanyagiasodnának, akkor ez annak a remény jele” -jegyzi meg.

A bizalmat és a reményt keresi Lucia is, aki Szlovákiából érkezett, és ez az első taizéi találkozója. A rákos betegekre szakosodott fiatal gyermekorvos megemlíti a munkáját, ahol „nagyon lényeges” megőrizni a reményt. „Nem mintha a hitünkkel sokkal könnyebb lenne bejelenteni a szülőknek gyermekük súlyos orvosi diagnosztikáját.” „Kétségtelen, hogy a reményt mindenekelőtt saját hozzáállásunkon keresztül, és nem elsősorban a szavakkal tudjuk átadni.”

Az előbbiek Marcelin gondolataihoz vezetnek minket. A togoi származású fiatal portugál számára az a bizalom, amiről Roger testvér beszél „elsősorban egy olyan belső bizalom, ami a hozzáállásunkra bír befolyással: csak belülről lehet megváltoztatni a világot úgy, ahogyan azt Roger testvér tette.” „Igaz, teszi hozzá Sophia, egy másik portugál, Roger testvérnek megvolt az az adománya, hogy olyan dolgokról beszéljen, ami megérinti a bensőnket.” A fiatal egyetemista még elmondja, hogy tavaly Lisszabonban mennyire megérintették Roger testvérnek a békéről szóló szavai.

„Kétségtelen, hogy mivel a remény elsősorban a kapcsolatokban van jelen, Roger testvér tudott kapcsolatokat kialakítani.” Egészíti ki Constantino Fiore atya a Francesca Romana milánói plébániáról. A 350 milánói fogadó egyházközség egyikének a fiatal papja számára a remény nem beszédekből születik meg, és nem is egy szerepből: „Senkinek sem lehet eljutni a szívéhez anélkül, hogy ne lennénk kapcsolatban vele.” Az egyházmegyei pap kissé nosztalgikus mondattal fejezi ki, hogy Roger testvér jelenléte mennyire hiányzik: „Nem elégedett meg a reménységgel kapcsolatos szavakkal. Ő élte a reménységet.”

Isabelle de Gaulmyn, La Croix, 2005. december 30.

A következő taizéi európai találkozóra 2006. december 28. és 2007. január 1. között kerül sor Zágrábban, Josip Bozanic bíboros zágrábi érsek, a horvátországi püspöki kar elnökének meghívására.

Printed from: http://www.taize.fr/hu_article3162.html - 7 August 2020
Copyright © 2020 - Ateliers et Presses de Taizé, Taizé Community, 71250 France