Éves levélMi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. (1 Kor 2,12)
Szegény korintusiak! Azt gondolták, megértették. Pál eljött hozzájuk, és hosszú időt töltött a városukban. Ő alapította meg közösségüket. Tetszett nekik ahogy beszélt. Prédikációiból megőriztek néhány hangzatos formulát, amikre könnyű emlékezni. Aztán az apostol elhagyta őket. Más prédikátorok fordultak meg náluk. Zavar keletkezett az emberek között. Levelet írtak Pálnak, mivel olyan viselkedésformák jelentek meg a közösségben, amiket néhányan az Evangéliummal ellentétesnek találtak. Arra kérték, hogy tisztázzon homályos és vitatott kérdéseket és mutassa meg, hogyan éljenek és imádkozzanak együtt.
Pál az első korintusiakhoz írt levéllel válaszolt nekik. Néhány, a korintusiak között közszájon forgó kijelentést vesz célba: "Minden szabad" (6,12), "Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért" (6,13); "mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk" (8:1); "Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik" (7,1).
Ezekkel a leegyszerűsítésekkel szembesülve, Szent Pál megpróbál más tényezőkre is rávilágítani. Igen, valószínűleg azt mondta a korintusiaknak, hogy többé nem köti őket a törvény, és minden étel tiszta. Igen, azt is mondta, hogy biztos ismeretük van Istenről; a cölibátust is dicsérte. Talán azt is mondta hogy már feltámadtak Krisztussal. De ezeket az igazságokat, amiket a korintusiak egyszerű szlogenekként használtak, csak más igazságokkal együtt lehet megérteni és megélni. Isten ajándékait nem tudjuk megérteni teljes lényünk mély átalakulása nélkül. Azok akik megismerték " Krisztus gondolatait " (2,16) többé nem magukat látják a valóság középpontjában. Tudják, hogy Istenhez tartoznak (3,21-23). Isten által megszentelve, tudják, hogy szentségre lettek meghívva (1,2), és így nem engedhetik át magukat az önelégültségnek. Azt is tudják, hogy nem azért kapták isten ajándékait, hogy magukat dicsőítsék az egymással való versengésben, hanem hogy együtt építsék fel a közösséget (8,1; 14,4).
Pál segíteni akar a korintusiaknak, hogy valóban megismerjék Isten ajándékait (2,12). Szembetűnő, hogy nem írja elő nekik, mit kell tenniük. Kétségkívül felismerte, hogy önmagával kerülne ellentmondásba, ha új törvényt diktálna. Azt szeretné, ha a korintusi keresztények megtanulnának a maguk fejével gondolkozni, hogy magukévá tegyék a “teljes tapasztalatot” (Filippiekhez 1,9) amelynek révén mozoghatnak és növekedhetnek az egyetlen valóságban, ami nem múlik el (13,8).
Mi változna meg a keresztény hit értelmezésében és bemutatásában, ha Pál határozottabban előírta volna a korintusiaknak, mit kell tenniük?
Milyen változás szükséges a szívünkben és a gondolkodásunkban hogy megismerjük Isten ajándékait?