magyar

TAIZÉ

2018. december 31., hétfő

 

A találkozó vége felé vagyunk. Ma este az újesztendő érkezését ünnepeljük. És a vendégfogadó közösségeitekben a békéért imádkoztok.

A földkerekségen a béke túl sok helyen veszélyeztetett. Ezért imádkoznunk kell a békéért és az igazságért, mivel ez a kettő egymás nélkül nem létezik. Soha nem szabad elfogadnunk az igazságtalan helyzeteket, sem saját környezetünkben, sem máshol. Küzdjünk mindig, kiengesztelődött szívvel. Ne járuljunk hozzá gyűlölettel az erőszakhoz.

Az ezekben a napokban megtapasztalt közösség arra bátorít minket, hogy a béke irányában konkrét elköteleződést tegyünk. Mindenkinek meg kell találnia, hogyan. Tudom, közületek már sokan elköteleződtek a szolidaritás különféle kezdeményezéseiben. Röviden szeretnék megemlíteni három olyan kihívást, ami számomra fontosnak látszik.

Az első, a gazdagok és a szegények közötti különbség csökkentése. Lehetünk-e, helyi közösségeink kiscsoportjaiban, még érzékenyebbek a szegények helyzetére? Néhány szerény eszközzel, szinte a semmivel, már el lehet kezdeni, például látogatásainkkal megtörni egy hajléktalan, egy magányosan élő öreg, vagy elhagyatott gyermek elszigeteltségét.

A második sürgős kihívás kétségtelenül a menekültek és a migránsok befogadása. Próbáljuk támogatni a helyi és a nemzetközi kezdeményezéseket azzal, hogy számukra több biztonságot és igazságot biztosítunk. Egyesek biztonsága nem történhet mások kárára. Az ettől való félelem, ami Európában új nagyságrendben jelentkezik, érthető. De egy dolog biztos: nincsenek megoldások anélkül, hogy személyes kapcsolatba ne lépjünk azokkal, aki a jobb jövő érdekében menedéket keresnék más kontinenseken.

És ez a harmadik irány: az emberek közötti béke a teremtéssel való szolidaritással együtt jár. A mi csodálatos otthonunk, a Föld, veszélyeztetve van erőforrásainak meggondolatlan kiaknázása által, a szennyezés különféle módja, és az élővilág sokféleségének elvesztése miatt. És mindez az emberek közötti igazságtalansághoz és erőszakhoz vezet. Mindannyian konkrét lépéseket tehetünk ezzel a kihívással kapcsolatban.

Ez a három elköteleződés, a többi között megvalósíthatóan, sokkal több, mint egy erkölcsi követelmény. Komolyan véve őket, rászánva magunkat megvalósításukra, életünk számára értelmet találhatunk.

És egy utolsó megjegyzés. Azt mondtam, hogy kiengesztelődött szívvel kell küzdenünk. Ez feltételezi, hogy leszállunk a kiengesztelődés forrásához. Ez a forrás nem egy idea, ez egy személy, maga Krisztus. Ő ad nekünk békét. A tőle kapott benső békesség nélkül, a kiábrándultság és a keserűség kísértése túlságosan erős lehet.

Közel ehhez a forráshoz, szemtől szemben vagyunk Jézussal. De szükségünk van olyan emberekre is, akik megmutatják az utat a forráshoz. Az Egyházban vannak olyan nők és férfiak, nemcsak papok és lelkészek, akik készek benneteket meghallgatni. Megértenek benneteket, anélkül, hogy ítélkeznének, meghallgatják min mentek keresztül, még ha az a szívetek legszemélyesebb részéből is származik. Keressétek az ilyen személyt, aki elkísérhet benneteket egy ideig.

Mindannyiunk számára folytatódik a bizalom zarándokútja, rögtön már a hazautazással.

Itt Madridban, egyházközségeitekben folytathatjátok megélni azt a nagyszerűen bőkezűséget, amit vendégfogadásotokkal nekünk megmutattatok. Minden első pénteken közös imádság lesz a katedrálisban az érsek úrral, és a fiatalokkal.

Mi, taizéi testvérek két helyen is megállunk a hazafele úton. Január 2-án Avilában leszünk, és ott tartjuk a deli imaórát. És január 3-án Barcelonába megyünk, ahol a Santa Maria del Mar katedrálisban lesz este nyolc órakor a közös imádság.

Ez a két hely számunkra olyan, mint egy forrás. Avilai Szent Teréz bátorítja közösségünket, hogy kezdetről kezdetre haladjunk. Barcelonában pedig oly sokszor kitárt szívvel fogadtak bennünket. Talán néhány meg tudjátok változtatni a hazafele utat és csatlakoztok hozzánk, akár Avilában, akár Barcelonában.

Mindannyiotoknak szerencsés hazaérkezést! És ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről!