Hírek

A menekültválság 2015 óta eddig sosem látott méreteket öltött Európában. A közösség a helyiekkel közösen keresi a válaszokat az új helyzet hozta kihívásokra, és számos menekültet fogadott be az elmúlt években.

Fogadóközpontok

2015 novemberében nyílt az első befogadó- és orientációs központ (CAO) Taizében. Ez a ház 13 fő számára biztosított ideiglenes szállást, akiket az ekkor már felszámolás alatt levő calais-i menekülttáborból helyeztek át ide. Mindannyian 19 és 40 év közötti muzulmán fiatalemberek voltak, Szudánból és Afganisztánból. Kilencen közülük azóta menekült státuszt kaptak Franciaországban, és most Taizé környékén tanulnak vagy dolgoznak. Egyikük már korábban elveszítette a feleségét, 13 éves fia pedig Szudánban maradt. Amikor Alois testvér tavaly Szudánba látogatott, magával hozta a fiút Taizébe, aki azóta iskolába jár, édesapja pedig a közeli fémöntödében dolgozik.

2016 novemberében a közösség egy újabb befogadóközpontot (CAOMI) nyitott a faluban, kifejezetten kiskorú menekültek számára. 18 fiatalember érkezett ekkor Taizébe, szintén a calais-i táborból. Bár eredetileg mindannyian tovább szerettek volna menni Angliába, heten közülük végül úgy döntöttek, hogy Franciaországban maradnak, és itt kérnek menedékjogot. Egyikük ma Taizétől nem messze tanul, négyen pedig még a faluban élnek, és a környéken szeretnének majd saját egzisztenciát teremteni.

Családok

Az elmúlt években a közösség négy menekült családot fogadott be Irakból és Szíriából. Néhány itt töltött hónap lehetővé tette számukra, hogy elinduljanak az integráció útján és a saját lábukra álljanak. Két család végül nem maradt Taizében, de továbbra is szoros kapcsolatot tartanak fenn a közösséggel.

Menedékjogra várva

Múlt szeptemberben a közösség három, 20 és 28 év közötti fiatalt fogadott be Szudánból és Dél-Szudánból. Ők hárman még nem tudják, hogy egyáltalán benyújthatják-e Franciaországban menedékjogi kérelmüket, mivel a dublini egyezmény szerint ezt abban az országban kell megtenniük, ahol az Európai Unió területére léptek. Amíg a döntésre várnak, franciául tanulnak és önkéntes munkákat végeznek, hiszen munkavállalási engedélyt ezalatt az idő alatt nem kaphatnak. Több alkalommal nagyobb hallgatóság előtt beszéltek életükről és arról, hogy mi indította őket egy ilyen kockázatos útra, és milyen nehézségekkel szembesültek annak során.

Mentorcsaládok

Minden fiatal bevándorlót, aki Taizébe kerül, egy-egy környékbeli család támogat. Azáltal, hogy rendszeresen töltenek időt ezekkel a családokkal, egyrészt egészen spontán módon ismerik meg a francia kultúrát és lesznek részei a helyi társadalomnak; másrészt felbecsülhetetlen értékű emberi kapcsolatokra tesznek szert. Egy fiatal menekült nemrég így fogalmazott: „Françoise úgy bánik velem, mintha a fia lennék”.

Nyelvtanítás

A helyiek nagylelkűsége azonnal megmutatkozott, amint az első menekültek megérkeztek Calais-ból. Jelenleg a hét négy napján egy tucatnyi önkéntes tart franciaórákat a Taizéi Polgármesteri Hivatalban. Christine hivatásos „francia mint idegen nyelv” tanárként vesz részt az itt folyó munkában, és így ír a tapasztalatairól: „Egyszerre döbbent meg és tölt el örömmel, amikor látom, hogy rengeteg problémájuk ellenére is mekkora elszántsággal tanulnak franciául.” A színvonalas nyelvórákat ma három menekült, illetve számos, különböző okokból Franciaországba érkezett külföldi bevándorló látogatja.

Érzékenyítés, reflexiós alkalmak

2017 novemberében hárman a Taizében élő menekültek közül egy beszélgetést vezettek a migrációról egy châteaubriant-i középiskolában, Bretagne-ban. A diákokra nagy hatással volt ezeknek a fiataloknak a története, akik átkeltek a Szaharán, majd magát a poklot tapasztalták meg Líbiában és a Földközi-tengeren; őket pedig a diákok komoly figyelme és őszinte érdeklődése érintette meg.

A menekültek időnként Taizében is tartanak műhelyfoglalkozásokat, amelyek keretében személyes történetükről, életükről, motivációikról beszélnek az odalátogató fiataloknak.

Az Európai Parlamentben

Néhány fiatal bevándorló 2018 januárjában ellátogatott az Európai Parlamentbe. Találkoztak a migrációért felelős uniós biztossal, az OFPRA (Francia Menekült- és Hontalanügyi Hivatal) igazgatójával, és számos politikussal a legkülönbözőbb pártokból és országokból. Lehetőségük nyílt beszélni arról, hogy hogyan élik meg ők maguk a helyzetüket és fogadtatásukat Európában. Néhányan közülük már megkapták a menedék státuszt, mások a kérelmük elbírálására várnak, de jelen voltak olyanok is, akiket a dublini egyezmény értelmében illegálisan tartózkodnak Franciaországban, illetve kísérő nélküli kiskorúak is, akiknek még a pontos életkora sem ismert.

A látogatás során készült videót az Európai Parlament egy tagja küldte el nekünk. A felvételt Claudio Cutarelli készítette, a téma pedig a dublini egyezmény volt.

A teljes videó megtekinthető itt link.

Önkéntesség

A menekültek mindig örömmel fogadták, ha munkájukkal a helyiek segítségére lehettek. A méltóságukat adta vissza az a tapasztalat, hogy ők is képesek adni másoknak; és hogy a közösségért végzett munka által újra hasznosnak érezhetik magukat.

Edith, aki a Katolikus Segélyszolgálat gazdasági vezetője a Taizétől héhány kilométerre fekvő Clunyben, így számolt be a tapasztalatairól: „Három fiatal menekült önkénteskedett nálunk. Különböző módokon segítették a tevékenységünket, például együtt megszervezték az éves ünnepi ebédet. A végén mindenki gratulált is nekik; megköszöntük a komoly elkötelezettséget, amivel részt vettek a munkánkban.”

Szívesen dolgoznak együtt a fiatal zarándokokkal is, akik hétről hétre érkeznek Taizébe. Egy portugál fiatal, Gonçalo a következőket írta: „Hatalmas élmény volt számomra, hogy együtt dolgozhattam három fiatal bevándorlóval. Fontos tagjai voltak a csapatunknak, és rengeteget beszélgettünk, sokat megtudtunk egymás kultúrájáról. Meséltek a tapasztalatokról, amiket az útjuk során szereztek, és arról is, hogy mennyire vágynak a békére.”

Tavaly nyáron Taizé egy felhívást tett közzé, aminek hatására sokan – főként fiatalok - adományokkal fejezték ki szolidaritásukat. Három fiatal menekült és egy önkéntes, Orsi vitte el Calais-ba a hálózsákokat és a tisztálkodószereket a helyi katolikus segélyszolgálat számára. Két éjszakát töltöttek a Maria Skobtsova házban, ami a menekültek közül is a legsérülékenyebbeket támogatja. Orsi így számolt be a látogatásukról: „A mi három barátunk Taizéből pontosan tudta, milyen átkelni a sivatagon, a tengeren, és sok idegen országon, és megtapasztalták mindazt a borzalmat, amivel egy ilyen utazás jár. Ha valaki, akkor ők megértették, hogy min mentek keresztül azok a fiatalok, akikkel Calais-ban találkoztak.”

 [1]

Különböző témák mellett Alois testvér idén a testvérek közösségi életéről, a keresztények közti egység kereséséről, a fiatalok fogadásáról valamint a világ különböző részein a menekültek melletti jelenlétről beszélt. A pápának szintén beszámolt Bartolomaiosz Konstantinápolyi pátriárka rendkívüli taizéi látogatásáról április 25-én.

Néhány nappal Húsvét után, április 25-én, a Taizéi Közösség Bartolomaiosz Konstantinápolyi pátriárkát látja vendégül, aki először látogat a taizéi dombra.

Az ökumenikus pátriárka a svájci Chambésy-ből érkezik, ahol az ortodox központ fennállásának 50. éves évfordulóját ünneplik majd. Taizében részt vesz a déli imán a Kiengesztelődés templomában, ahol jelen lesznek a közösség testvérei, különböző keresztény közösségek képviselői és fiatalok a világ minden részéről.

További tudnivalók angolul, franciául és németül.

Migrációról a félelmeken túl

A világ különböző részein nők, férfiak és gyermekek kényszerülnek elhagyni a szülőföldjüket. Nyomorúságuk hajtja őket távozásra. Ez pedig erősebb mint az útjukba emelt akadályok bármelyike. Közelmúltbeli szíriai látogatásom óta ezt személyesen is tanúsíthatom. Homsz városában a bombázások elképzelhetetlen méretű pusztítást okoztak. A város nagy része romokban hever. Ezt a szellemváros látva átéreztem az ország lakóinak reménytelenségét.

Ma szíriaiak érkeznek tömegesen Európába, holnap majd más népek jönnek. A nagy migrációs hullámok, amelyeknek tanúi vagyunk, elkerülhetetlenek. Ha ezt nem ismerjük fel, akkor rövidlátók vagyunk. Jogos, sőt szükséges megoldást találni a migrációs hullám szabályozására, szögesdrót kerítésekkel viszont teljesen hiábavaló a megállításában reménykedni.

Ebben a helyzetben érthető reakció a félelem. Ha pusztán ellenállunk a félelemnek, attól az még nem biztos, hogy eltűnik, de nem szabad, hogy megbénítson minket. Ne engedjük, hogy az idegenek elutasítása belopózzon és gyökeret eresszen a gondolatainkban mert a másik ember visszautasítása embertelenséget szül.

Első lépésként a gazdag országoknak kell világosan felismerniük, hogy részben felelősek azokért a történelmi sebekért, amik a múltban és a jelenben is nagyméretű migrációt okoztak, Afrikában vagy a Közel-Keleten. Ma is vannak olyan politikai döntések, amelyek bizonytalanságot szülnek ezekben a régiókban. Második lépésként pedig túl kellene lépni az idegenektől és a más kultúráktól való félelmeken és bátran el kellene kezdeni -a migráció hatásaként már amúgy is megváltozott- nyugati társadalmak arcának tudatos átalakítását.

Ne úgy tekintsünk az idegenre mint az életszínvonalunkat vagy a kultúránkat fenyegető veszélyre, hanem fogadjuk be őt mint a közös emberi család egyik tagját. Így megérthetjük, hogy a menekültek és a migránsok özöne nemcsak gondot okoz, hanem esélyt is jelent. Friss tanulmányok bizonyítják a migrációs jelenség pozitív hatását a demográfia és a gazdaság területén. Miért van az, hogy sok esetben csak a nehézségek és problémák kerülnek előtérbe és a pozitív dolgokról szót sem ejtünk? Akik a sajátjuknál gazdagabb országok kapuin kopognak, azok szolidaritásra szólítják fel az ott lakókat. Végeredményben, nem ők segítik-e ezeket az országokat abban, hogy új lendületre találjanak?

Itt szeretném megemlíteni saját tapasztalatunkat Taizében, a kis burgundiai kis falunkban. Helyi szinten működő, egyszerű, de kézzelfogható és valós tapasztalat. November óta a megyei kormányhivatal, az önkormányzat és a környékbeli civil szervezetek közreműködésével befogadtunk tizenegy szudáni és afganisztáni migránst Taizében, akik a calais-i „dzsungelből” érkeztek. Megérkezésük pillanatától fogva egy, még számunkra is meglepő szolidaritás vette körül őket: önkéntes francia tanárok jönnek minden nap, helyi orvosok vállalták ingyenes kezelésüket, a szomszédok és falubeliek megismertették velük a környéket, kirándulni, biciklizni hívták őket... Így ezek a fiatalemberek, akik borzalmas tragédiákon mentek keresztül eddigi életük során, most baráti kapcsolatokkal körülvéve elkezdhették újjáépíteni az életüket. Ugyanakkor, ez a mindennapi kapcsolat a muzulmán férfiakkal, megváltoztatta a körülöttük élők látásmódját is.

A faluban élnek olyan családok is, akik az elmúlt évtizedek során érkeztek különböző országokból: Vietnamból, Laoszból, Boszniából, Ruandából, Egyiptomból és Irakból. Ők ma már szerves részei a falu lakosságának. Mindannyian szenvedéssel teli életet hagytak maguk után, de új lendületet hoztak a falu életébe kultúrájuk különbözősége és gazdagsága által.

Ha mindez lehetséges helyi, regionális szinten, miért ne valósulhatna meg nagyobb távlatokban is? Hibás azt gondolni, hogy a xenofóbia a leggyakoribb álláspont az embereknél, a legtöbb esetben inkább a tudatlanság a jellemző. Amint lehetségessé válik a személyes találkozás, a félelmet felváltja a testvériség. Ez azt feltételezi, hogy a másik ember nézőpontjából tekintünk a világra. Egyedül a testvériségen keresztül vezet út a jövőbeni béke felé.

Ha a politikai vezetők közösen vállalnának felelősséget a migrációs hullám miatt kialakult problémák megoldására és nem a félelemkeltésre játszanának, akkor az Európai Unió is visszanyerhetné elveszített lendületét.

Egy egész európai fiatal nemzedék vágyik erre a nyitottságra. Nap mint nap érezzük ezt, hiszen évtizedek óta fiatalok tízezrei látogatnak el hozzánk a világ minden részéről és vesznek részt az egész éven át tartó egyhetes nemzetközi találkozóinkon. Az ő szemükben Európa építése csak akkor nyer igazi értelmet, ha szolidáris marad más földrészek lakóival és a legszegényebb népekkel.

Sok európai fiatal nem érti saját országának kormányát, amikor az a határok lezárásáról dönt. Épp ellenkezőleg, ezek a fiatalok azt kérik, hogy a gazdasági élet globalizációja járjon együtt a szolidaritás globalizációjával, és ez különösképpen abban nyilvánulhat meg, hogy a migránsokat méltón és felelősségteljesen fogadjuk. Sokan közülük készek részt venni ebben a munkában. Merjük elhinni hogy a nagylelkűségre a közéletben is fontos szerep vár!