Minden 1940-ben kezdődött, amikor 25 éves korában Roger testvér elhagyta szülőhazáját, Svájcot, és Franciaországban, édesanyja hazájában telepedett le. Korábban éveken keresztül tüdőbaj kötötte ágyhoz. Ez alatt a hosszú betegség alatt érett meg benne a hivatás, hogy közösséget alapítson.
Amikor a második világháború elkezdődött, bizonyos volt afelől, hogy segítséget kell nyújtania a nehéz helyzetben levőknek, éppen úgy, ahogyan nagymamája tette az első világháborúban. A kicsiny falu, Taizé, ahol letelepedett, egészen közel volt a Franciaországot kettészelő demarkációs vonalhoz, így megfelelőnek bizonyult háborús menekültek befogadására. Lyoni barátai egyre több menedéket keresőnek adták meg Taizé címét.
Egy szerény kölcsönnek köszönhetően Roger testvér megvásárolt Taizében egy házat a hozzátartozó melléképületekkel együtt, amelyben évek óta nem lakott senki. Azt javasolta egyik nővérének, Geneviève-nek, hogy jöjjön, és segítsen a menekültek befogadásában, akik között zsidók is voltak. Igen egyszerű körülmények között éltek. Nem volt folyóvizük, ezért a falu forrásához jártak ivóvízért. Ételeik is egyszerűek voltak, mint például az a leves, amit a közeli malomban vásárolt kukoricalisztből készítettek.
A befogadottakkal szembeni tapintatból Roger testvér egyedül imádkozott. Azért, hogy a menekültek, akik között zsidók és agnosztikusok is voltak, kevésbé legyenek feszélyezve, gyakran a közeli erdőbe ment énekelni. Geneviève kérte, hogy azok, akik imádkozni szeretnének, a szobájukban tegyék egyedül.
Roger testvér szülei tudták, hogy a fiuk és lányuk veszélyben van, ezért megkérték a család egyik barátját, egy nyugalmazott francia hivatalnokot, hogy figyeljen rájuk. 1942 őszén szólt, hogy fény derült tevékenységükre, és azonnal el kell menniük. A háború végéig tehát Roger testvér Genfben élt, és a leendő testvéreivel ott kezdte el lerakni a közös élet alapjait. 1944-ben térhettek vissza Taizébe.
Az első testvérek elköteleződése
1945-ben egy környékbeli fiatal jogász létrehozott egy egyesületet azzal a céllal, hogy gondoskodjanak a háborúban árván maradt gyerekekről. Amikor javasolta a testvéreknek, hogy fogadjanak be néhányat közülük, Roger testvér megkérte Geneviève nővérét, hogy jöjjön és foglalkozzon velük. Ő lett az anyjuk. Vasárnaponként a testvérek egy közeli tábor német hadifoglyait is vendégül látták.
Az eredeti csoporthoz folyamatosan újabb fiatal férfiak csatlakoztak, majd 1949 húsvétján az első hét testvér örökfogadalmat tett a cölibátusra, a közös életre, valamint a teljes egyszerűségre.
1952-1953 telén egy hosszú visszavonulás során a közösség alapítója megírta a Taizés regulát, amiben testvérei számára megfogalmazta a "leglényegesebb dolgokat, amik lehetővé teszik a közösségi életet".