Roger testvér gyakran elmondta, sőt még legutolsó könyvében is leírta, hogy ő református hitében kiengesztelődött a katolikus hagyománnyal anélkül, hogy eredeti felekezetével szakított volna. Nem lehet egyszerűen elfogadni az ő útját és lemondani arról, hogy falakat építsünk arra, amit ő túl akart szárnyalni? Néhány protestáns katolikusnak szeretné őt bélyegezni, néhány katolikus pedig áttérésként kívánja értelmezni (önmaga megerősítéseképp) az útját ott, ahol ő kiengesztelődést látott és törések nélküli közösséget akart.

Ha megpróbáljuk beskatulyázni, amit ő nem akart beskatulyázni, akkor ez egy nagyon olcsó módja annak, hogy ne érinthessen meg minket a kiengesztelődés útja, mert az zavaró lehet, hiszen változásra és mozdulásra hív bennünket. Hogy valóban evangéliumiak legyünk, sokkal jobb lenne, ha mi magunk is a a felekezeti kizárólagosságokból való gyógyulást keresnénk.

Egyházias környezetünk és korlátolt mentalitásunk az, ami megnehezíti számunkra a kiengesztelődés elképzelését: ha valaki katolikus, akkor az többé nem evangélikus, és ha valaki református, akkor az többé nem katolikus. Ez egyházaink intézményies és formális valósága. De ez a bűne is.

Roger testvér egy felekezeteken túli utat járt, másképp szólva túllépte a felekezet közötti szakadékokat. Ez számunkra valószínűleg szokatlan, sőt túl van azon, amit általában el tudunk képzelni. És mégis ez volt az ő útja.

Akkor is, ha valaki maga nem képes ezen az úton járni, a legkevesebb, hogy tiszteletben tartja azt.

Pasteur Gill Daudé,
A Fédération protestante de France ökumenikus ügyekért felelős megbízottja