magyar

TAIZÉ

Alois testvér 2015

Négy javaslat, hogy miként lehetünk a „föld sója”

 
Az „Útban egy új szolidaritás felé” levél (2012-2015) továbbra is kifejezi a lényegét annak a közös útnak, ami 2015. augusztus 16., Roger testvér örök életbe való belépésének tizedik évfordulója felé vezet bennünket. (a 2015-ös évre szóló programot lásd lejjebb). Íme négy javaslat, hogy miként lehetünk a „föld sója”.

Első javaslat: Osszuk meg az élet örömét a körülöttünk lévőkkel



„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg?” (Máté 5,13)

A föld sójának lenni egy olyan ajándék Istentől, amit örömmel szeretnénk befogadni. A föld sójaként képesek vagyunk az élet örömét átadni másoknak. A ránk bízottak életének szebbé tétele által pedig a saját életünk nyer értelmet.
Ha, az akadályok sokaságával szembenézve, feltesszük magunknak a kérdést: „Miért is folytassam a küzdelmet?”, emlékezzünk csak arra, hogy egy kis só is elég ahhoz, hogy ízt adjon.
Az ima által megtanulhatunk Isten szemén keresztül tekinteni magunkra; Isten az adottságainkat, és képességeinket nézi.
Az ízünket nem elveszíteni azt jelenti, hogy testben és lélekben egyaránt elköteleződünk, és bízunk az Istentől kapott adottságainkban.

  • Képesek vagyunk saját magunk és mások számára keresni, hogy mi vezet a növekedés és a beteljesült élet felé ?

Második javaslat: Elköteleződni a kiengesztelődés mellett



„Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.” (Máté 5, 23-24)

Mindannyiunkban ott van a vágyakozás, hogy mint emberek, együtt, egy családként éljünk. De ez magától nem történik meg, sem a családunkban, sem a barátainkkal, sem a városainkban vagy falvainkban, sem a nemzetek között..
Amikor keresztények békességben élnek, jelképpé válnak egy saját egységét kereső emberiség kellős közepén.
Vannak helyzetek, amelyekben halaszthatatlan a megbékélés. Annak érdekében, hogy elköteleződjünk e mellett, meg kell értenünk azokat a félelmeket, amelyek az előítéletek börtönébe zárják a másik embert. Mi magunk is ráébredhetünk arra, hogy esetleg másoknak velünk szemben lehet ellenvetése.
Az evangélium arra hív minket, hogy ne adjuk tovább a múltból örökölt nehezteléseinket a körülöttünk élők vagy a következő generáció felé.

  • Merünk-e kezdeményezni találkozásokat olyanokkal, akik a miénktől eltérő világnézettel rendelkeznek, más életutat járnak, más vallást gyakorolnak, nem a mi kultúránkból származnak, vagy más szociális háttérrel rendelkeznek? Képesek vagyunk-e megismerni egymást, meghívni a másikat magunkhoz ? Van-e bátorságunk bocsánatot kérni, vagy megbocsájtani?

Harmadik javaslat: Munkálkodás a békéért



„Boldogok a békeszerzők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” (Máté 5,9)

A béke több, mint a konfliktusok hiánya. A béke boldogság, amely megadja mindenkinek az őt megillető helyét a világban; a béke az élet teljessége. Amikor befogadjuk Isten békéjét, az túlárad a körülöttünk élőkre és az összes teremtményre egyaránt.
A békére való vágyakozásunk kitárja szívünket és együttérzéssel tölti el mindenki iránt. A családjainkban, környezetünkben, és a mindennapi tevékenységeinkben megélt vendégszeretetben és kedvességben fejeződik ki.
Ha nagyobb távlatból szemléljük, a béke az igazságosság alapja is. Meglepődhetünk-e az erőszak különféle formáinak megjelenésén azokban a társadalmakban, ahol a fényűzés és a szegénység megférhetnek egymás mellett? A gazdagság jobb elosztása enyhíti a feszültségeket és hozzájárulhat mindannyiunk jólétéhez.
Vannak, akik közéleti felelősségvállalással kötelezik el magukat a béke mellett – azáltal, hogy egy alapítványnál, vagy szervezetnél dolgoznak, a szükséget szenvedőket szolgálva.

  • Tudunk-e közeledni azok felé, akik számára nincsen béke? Hogyan tudnánk különösen figyelmesek lenni a bevándorlókkal ? Észre tudjuk-e venni az igazságtalan helyzeteket és tudunk-e védelmet nyújtani azoknak, akik sebezhetőbbek ? Rá tudunk-e ismerni a modern rabszolgaság különböző formáira ? Tudunk-e csatlakozni másokhoz a békéért való imádkozásban, például, azzal, hogy minden vasárnap este egy fél órára elcsendesedünk?

Negyedik javaslat: Törődni a Földünkkel



„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Máté 5,5)

A szelídek azok, akik nem tesznek félre mindent maguknak. Hagynak helyet másoknak. Nem sajátítják ki a Földet. A szelídség nem beletörődés, hanem a bennünk lévő erőszak kordában tartása.
A Föld nem a mi birtokunk. Ránk lett bízva; arra vagyunk meghívva, hogy gondoskodjunk róla. A bolygónk erőforrásai nem korlátlanok. Kötelességünk szolidaritást vállalni az egyes emberekkel, népekkel, és a jövő nemzedékeivel..
Szükséges, hogy találjunk egy megfelelő egyensúlyt a fogyasztásban, és a természetes erőforrások használatában; az alapvető szükségleteink, és az egyre többet birtokolni akaró vágyaink között.
Egy fenntartható fejlődést lehetővé tevő életforma megtalálásához, szükségünk van minden képzelőerőnkre és kreativitásunkra. Fel kell használnunk őket a hétköznapi életben, hogy felélénkítsük a tudományos kutatásokat, lendületben tartsuk a művészeteket, és új társadalmi kezdeményezéseket indítsunk útjára.

  • Megvizsgálhatjuk az életmódunkat. Mi az ami talán mesterséges, mi az ami túlzó? Törekedhetünk az egyszerűsödésre. Az életünk egyszerűsítése a boldogság egyik forrásává válhat. Hogyan tudunk teret engedni az osztozásnak: mit tudunk adni, és mit elfogadni? Ne feledkezzünk meg Isten dicséretéről a teremtésért. Ehhez a pihenésre és a szemlélődésre szánt idő elengedhetetlen.
Utolsó frissítés: 2015. január 26.

A taizéi honlapon megtalálhatóak lesznek hírek kezdeményezésekről. Te is adhatsz nekünk írásban visszhangokat a lakóhelyeden tett saját kezdeményezéseidről : echoes taize.fr.

"Javaslatok 2015", pdf formátumban:

PDF - 1.7 Mo