Üzenet a 2021-es évreAz emberiség olyan nők és férfiak sokasága miatt halad előre, akik még ezekben a zűrzavaros és bizonytalan időkben is odaadják önmagukat, nem számolva, mibe kerül. Az elmúlt hónapokban számos fiatal osztotta meg velünk a jövővel kapcsolatos aggodalmait: Milyen remény vezethet minket és melyek a megbízható támaszok, amikor minden olyan bizonytalan? Még mélyebben: Milyen célért érdemes élnünk? (...)
« Javaslatok 2020-ra » PDF nyomtatható változat Idén szeptemberben a „Bizalom zarándokútja a Földön” újabb állomásához érkezett Fokvárosban. Dél-Afrika nagy és szép ország, amely 25 évvel ezelőtt az egész világnak megmutatta, milyen ereje van az apartheid elleni erőszakmentes tiltakozásnak, de amely mégis szenved az etnikai közösségek közötti súlyos megosztottságtól. Ennek tudatában az a tény, hogy mintegy ezer család (...)
„Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek angyalokat fogadtak be szállásra.” (Zsid 13,2) A bizalom zarándokútja, amely Taizéből indult több évtizeddel ezelőtt, és fiatalok ezreinek rendszeres találkozását jelenti, mint egy megszakítás nélküli sorozat ma már minden kontinensen folytatódik. Ezeken a találkozókon a vendégszeretet az egyik legmeghatározóbb tapasztalat, nem csak a részt vevő (...)
Egy nagyon beteg fiatal azt mondta nekem tavaly nyáron: „Szeretem az életet.” Ma is felkavar a belső öröm, amely egész lényét betöltötte, pedig betegsége súlyos korlátok közé kényszerítette. Nemcsak szavai, hanem arcának kifejezőereje is nagy hatással voltak rám. Mit is mondhatnánk a gyerekek öröméről? A legutóbb Afrikában tapasztaltam meg ennek a szépségét. A menekülttáborokban, ahol megannyi drámai történet (...)
A bizalom zarándokútjának 2016 szeptember eleji állomásán 7500 afrikai fiatal gyűlt össze a benini Cotonou-ban. E találkozó központi témája arra ösztönöz minket 2017-ben, hogy együtt – egymást hordozva és nem magányosan – nyissuk meg a remény új útjait magunkban, a környezetünkben és az emberiség családjában. Cotonou-ban (1) az egyik kérdésünk így hangzott: hogyan éltessük a reményt, hogyan szakítsunk a passzív (...)
Gondolkodjunk és cselekedjünk együtt! 2017-ben a Reformáció félévezredes évfordulója alkalom lehet arra, hogy lépéseket tegyünk az egység felé, azaz mélyebbre jussunk a kölcsönös szívélyesség felszíni kapcsolatánál. Az Egyházak között, akárcsak az Egyházakon belül, mindig lesznek különbségek, ezek folyamatosan ösztönzést jelentenek az őszinte párbeszédre, és a lelki gazdagodás forrásává válhatnak egymás számára. De az (...)
Jussunk túl a félelmeinken a menekültkérdésben! A Taizéi közösség 2016 decemberének végén Rigában rendezett találkozója szerte Európából (1) vonzott fiatalokat. Az Európai Unió országaiból éppúgy érkeztek, mint az e közösséghez nem tartozó országokból. A résztvevők a testvériség tapasztalatára tettek szert, amely képes az egész kontinenset egyesíteni. Ez az északi találkozó lehetővé tette a más területekről érkező (...)
2015 nyarán a napjainkban oly sürgető új szolidaritás útjait kerestük Taizében. A világszerte megjelenő új bajok és emberi szenvedések – népvándorlás, környezeti katasztrófák, társadalmi egyenlőtlenségek – egyszerre szólítják meg a különböző vallások hívőit és a nem hívőket. A fegyveres erőszak embertelen ideológiákra hivatkozva szörnyű pusztítást végez. Megőrizve tisztánlátásunkat, ellenállunk a bizonytalanság keltette (...)
Együtt érző Isten, hálát adunk neked Roger testvér életéért. Egy erőszaktól megtépázott világban olyan közösséget akart teremteni, amely a közösségi összetartozás példázatát mutatja fel. Haláláig a Feltámadt Krisztus hűséges tanúja volt – áldunk téged életéért. Küldd el nekünk Szentlelkedet, hogy mi is a kiengesztelődés tanúságtevői lehessünk mindennapi életünkben. Tegyél minket találékonnyá az egység keresésében, amikor (...)
Az „Útban egy új szolidaritás felé” levél (2012-2015) továbbra is kifejezi a lényegét annak a közös útnak, ami 2015. augusztus 16., Roger testvér örök életbe való belépésének tizedik évfordulója felé vezet bennünket. (a 2015-ös évre szóló programot lásd lejjebb). Íme négy javaslat, hogy miként lehetünk a „föld sója”.Első javaslat: Osszuk meg az élet örömét a körülöttünk lévőkkel „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét (...)
Tavaly év végén a berlini találkozóra megjelent „Egy új szolidaritás felé” című levél továbbra is segít bennünket a három éves keresésünkben. A 2013-as évet a következő kérdés megválaszolására szenteljük: „Hogyan fakasszuk fel az Istenbe vetett bizalom forrásait?” XVI. Benedek pápa által elindított „Hit éve” is erre biztat. Az alábbiakban négy javaslat olvasható.Első javaslat – Beszélgessünk személyes hitünk fejlődéséről Mi az életünk értelme? Hogyan viszonyuljunk a szenvedéshez és a halálhoz? Mi vezet az életörömhöz? Ezekre a kérdésekre minden nemzedéknek és minden embernek (...)
A Taizéi Közösség mindig hivatásának tekintette az emberi család békéjének és kiengesztelődésének keresését. Ez élteti immár 30 éve „a bizalom világméretű zarándoklatát”, amely évről évre összegyűjti az összes földrész fiataljait. Az egész Európából összesereglő 40 000 fiatal szeretné e zarándoklat újabb – brüsszeli – állomásán (2008. december 29. - 2009. január 2.) újjáéleszteni azt a kezdeti lelkesedést és belső késztetést, amely egykor a közös Európa megteremtésének szándékát kísérte: a népek közti kiengesztelődést valóra váltani, egyesítve az erőforrásokat és az egyes népek (...)
2008. november 26. és 30. között Nairobiban találkozóra gyűltek össze a fiatalok Kenya különböző vidékeiről, egyéb afrikai országokból és más földrészekről. Az 1995-ös Johannesburgi találkozó után ez volt a második nemzetközi találkozó, amit a Taizéi Közösség készített elő Afrikában. A bizalom világméretű zarándokútjának résztvevőit 80 különböző felekezetű egyházközség, gyülekezet látta vendégül. Az ifjúsági találkozó hozzá kívánt járulni a testvéri kapcsolatok erősítéséhez és azoknak az előítéleteknek a fölszámolásához, amelyeket a népek közötti kapcsolatok hiánya és történelmi (...)
Amikor Roger testvér 1940-ben eljött Genfből, hogy megalapítsa a taizéi közösséget, benső késztetésnek engedelmeskedett: úgy érezte, hogy a keresztények akkor válhatnak a egész emberiség békéjének kovászává, ha nem halogatják tovább az egymás közti kiengesztelődést. Évekkel később így írta le útját: „Nagyanyám életének tanúságtétele rajta hagyta pecsétjét az én életemen is. Az ő nyomdokain járva találtam rá saját keresztény azonosságomra: úgy találtam rá saját keresztény hovatartozásomra, hogy kiengeszteltem magamban őseim hitét a katolikus hit titkaival, anélkül, hogy bárkivel is (...)
Az Evangéliumban halljuk Krisztus hívását: „Kövess engem!” Lehet-e erre életre szóló elkötelezettséggel válaszolni? Mindnyájunkban ott él a vágy egy boldog jövő után. Ugyanakkor néha elfog a csüggedés, ha megtapasztaljuk létünk korlátok közé szorítottságát. Isten mégis jelen van: „Az Isten Országa egészen közel van” (Márk 1,14). Érzékeljük is a jelenlétét, amikor elfogadjuk életünk helyzeteit olyannak amilyenek azért, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőlük. Senki nem óhajt elmerülni egy eszményített létezés álomvilágába. Fogadjuk hát el, amik vagyunk, és azt is, amik nem (...)
A találkozó, amelyre a latin-amerikai fiatalok a város és a környék plébániáin, egyházközségeiben és családjaiban folyó több hónapos tevékenységgel készültek, 2007 október 10-14 között zajlott le a bolíviai Cochabamba városában. (ejtsd: kocsabamba) A 7000 résztvevő jórészt Bolívia különböző tartományaiból érkezett, de jöttek fiatalok Latin-Amerika valamennyi országából, sőt még Európából is. Ez a 2008-as esztendőre szánt „Cochabambai Levél” a 2007 december végén Genfben megrendezett Európai Fiatalok Találkozója alkalmával jelenik meg. A KIENGESZTELŐDÉS TÜZE A Latin-Amerika (...)
Immár 30 éve, hogy Roger testvér néhány szerzetestestvérével különböző földrészekről származó fiatalok kíséretében Kalkuttába látogatott. A város egyik szegénynegyedében laktak, és bekapcsolódtak abba a munkába, amelyet Teréz anyáék végeznek az elhagyott és haldokló gyermekekért. Roger testvér Kalkuttából a „Levél Isten népéhez” című írásával tért haza. Levelét elsőként a párizsi találkozón résztvevő fiatalok hallhatták a Notre Dame székesegyház falai között. Később több közös üzenetet is írt Teréz anyával, három közös könyvük is megjelent. Roger testvér ezzel az 1976-os (...)
Augusztus 16-án, halálának napján, délután Roger testvér magához hívott egy testvért és így szólt: „Pontosan írd le ezeket a szavakat!” Hosszú csend következett, próbálta megfogalmazni a gondolatait, és így folytatta: „Amennyiben közösségünk megteremti az emberiség családjában annak a lehetőségét, hogy szélesebbre tárja…” Itt elhallgatott, a fáradtság erőt vett rajta, és nem tudta befejezni a mondatot. Idős kora ellenére is áthatotta szavait a benne lakó szenvedély. Mire gondolt, amikor a „szélesebbre tárni” kifejezést használta? Valószínűleg azt szerette volna mondani, hogy (...)
Ezt az 55 (köztük 24 ázsiai) nyelvre lefordított levelet Roger testvér, a Taizéi Közösség alapítója írta, és Lisszabonban, a fiatalok európai találkozóján került nyilvánosságra. Ez szolgál majd a kiscsoportos beszélgetések alapjául 2005-ben nemcsak a Taizében megrendezett egyhetes találkozókon, hanem a földkerekség többi részein is.“Isten terve a békességet, és nem a pusztulást rejti, Ő jövőt és reményt akar adni.” [11] Számtalan ember vágyakozik ma egy békés jövendő után, és arra vár, hogy az emberiség megszabaduljon az erőszak fenyegetésétől. Vannak, akik megrettennek a (...)
