A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát. (Máté 25,1-13)
A getsemáni kertben történt letartóztatása előtt Jézus arra hívja a tanítványait, hogy „virrasszatok és imádkozzatok”. Ez a figyelmeztetés ekkor úgy értelmezhető, hogy „nehogy ítélet alá essetek”. A fenti példabeszédben Jézus felszólítása az éberségre Isten mennyei lakomájának képéhez kötődik. A sürgető ismétlés azt sugallja, hogy összefüggés rejlik a vőlegény eljövetele és Jézus szenvedésteli, halálba vezető útja között. A mennyei királyság eljövetele az emberek által elképzelttől olyannyira eltérő módon történik meg, hogy könnyű elmulasztani azt a pillanatot, amikor az ajtók megnyílnak. Ez a magyarázata annak, hogy Jézus éberségre hív: nem annyira a találkozás időpontja, mint inkább megnyilvánulásának jellege ismeretlen az ember számára.
A példabeszéd arra hív minket, hogy mindenféle körülmények között álljunk készen Krisztus érkezésére. Krisztus érkezését semmilyen helyzetből sem hagyhatjuk ki. Most, ebben a pillanatban kezdődik. A Feltámadt Úr jelenlétének bizonyossága átformálja az eljövetel váratlanságát. Bátorítás ez azokra az időkre, amikor ki kell tartanunk a hitben, anélkül, hogy még tisztán látnánk.
Ezt a példabeszédet sokkal személyesebb értelemben is olvashatom. A mennyei királyság menyegzőjének terme, ahol a vőlegény üdvözöl engem, az én szívem. Krisztus a vőlegény, aki kinyitja a királyság ajtaját bennem, ő az, aki előttem megy, és aki egyedül képes legmélyebb vágyakozásomnak, az Isten és embertársam szeretetének formát adni. Ő szeret bennem az Atya saját szeretetével, amely a kimeríthetetlen bőkezűség és megbocsátás, egészen a végsőkig. Kivezet engem minden elszigeteltségből, és képessé tesz arra, hogy benne maradjak, közösségben az Atyával. Lehetséges tehát, hogy elaludjak? Elterelhetik vajon a vágyaimat egyéb aggodalmak? A lámpás az imádságom. Hozzásegít ahhoz, hogy újrateremtse bennem a belső egységet. Az imádság ezáltal helyet készít Krisztus számára, hogy bennem lakhasson. Az olaj az imádságban való hűségem. A példabeszéd meghívás arra, hogy tartsak ki az imában, maradjak közel a szívem ajtajához, hogy felismerjem a vőlegényt, amikor elhalad és kinyitja az ajtót a menyegzőre.
Mi tart meg az imádságban való hűségben?
Milyen valószínűtlen körülményekben ismertem fel Krisztus jövetelét?
Jézusnak mely szavai biztosítanak engem a jelenlétéről az életemben?
Milyen kapcsolatok váltak lehetővé másokkal az imában?
