magyar

TAIZÉ

Bibliai szöveg és elmélkedés

 
Az alábbi bibliai elmélkedések lehetőséget kínálnak arra, hogy a hétköznapok sodrában is keressük az imádságot és a csöndet. Próbáljunk a hét folyamán néhány órát szakítani a kijelölt bibliai szakasz és a hozzá kapcsolódó magyarázat elolvasására, majd válaszoljunk a kérdésekre. Ez után találkozhatnak a kiscsoport tagjai (3–10 ember), hogy megosszák fölfedezéseiket és imádkozzanak.
2024

március

Rómaiaknak írt levél 8,26-28 A megújulás keresése az imában
Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.

Az imádság vajon nem azt jelenti, hogy egy templom csendjében, békéjében menedéket keresünk egy kis kellemes lelki megnyugvás kedvéért és kibújunk a felelősség alól? Nem lenne-e „keresztényibb”, ha valamiféle cselekvésbe kezdenénk mások szolgálatára, együttérzésből? Az imádság valódi változást tud előidézni a világban. Nem azért lehetséges ez, mert az imádság arról győzi meg Istent, hogy tegye meg, amit kérünk, hanem azért, mert megváltoztatja az embereket, akik imádkoznak.

Az imádság és annak minden formája találkozás. Lehet akár dicséret, közbenjárás vagy csendes ima, valamennyi által kapcsolatba kerülünk Istennel. Gyakran azonban hitünk ellenére sem tudjuk, hogyan imádkozzunk. Kudarcot vallanak szavaink, csendünk száraznak, üresnek tűnhet és elunhatjuk magunkat. Szent Pál emlékeztet minket, hogy a Szentlélek siet a segítségünkre. A Lélek imádkozik értünk és bennünk. Az imádságunk tehát ugyanannyira Isten ügye is, mint a miénk!

A Lélek, akiről Szent Pál beszél, az értünk imádkozó Lélek Isten lehelete. Isten teszi élőlénnyé a föld porából gyúrt embert (Ter. 2,7). Továbbá a Lélek az, aki által Isten megteremtette a világot, és nem csak „kezdetben” (Ter. 1,2), hanem ma is. Az imádság jelentőségébe vetett hit azzal a hittel kezdődik, hogy Isten Lelke mindig működik a világban, és a Lélek bennem is működik. A teremtettségem által kapcsolatban vagyok a Teremtővel, aki az életet akarja. Az imádságban az első feladat az, hogy megérezzük a Lélek működését magunkban. Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni. Mire is figyelek pontosan, amikor magamban elcsendesedek? A hangulatomra, az érzéseimre, a gondolataimra? Nem válik-e önvizsgálattá az imádságom, ami magam felé fordít? Ha mindez az Istennel való kapcsolaton kívül történik, akkor valóban ezt a kockázatot hordozza. Ha azonban hiszem, hogy Isten Lelke teremti az életet bennem, az imádság olyan térré válik, amelyben befogadom az Életet és figyelek rá önmagamban, a saját mélységeimben. Figyelek az Életre, amely nem belőlem fakad, hanem Rajta keresztül jön el hozzám. Mire kell tehát figyelmesnek lennünk?

Isten Lelke, az élet teremtője az élet nyelvét beszéli. A Lélek nem tud más helyen megszólítani minket, mint az emberségünkben. A Lélek a testünkön, a gondolatainkon, a belső megmozdulásainkon, az érzéseinken és a vágyainkon keresztül szól. A Lélek hív bennünket arra, hogy az életet a maga teljességében éljük meg. Arra hív, hogy úgy szeressünk, ahogy Isten szeret minket. Bátorságot, erőt és reményt ad. Megnyugtat és megvigasztal. Erővel tölt el és lelkesít, a szó legvalódibb értelmében. A spirituális hagyomány mindezt „vigasztalásnak” nevezi. Imádkozhatunk az életünkkel is, figyelve a mindennapi élet által bennünk előidézett belső megmozdulásainkra, és megkérdezhetjük magunktól: hol és mikor érzem magam igazán élőnek? Ha mindig figyelmesek vagyunk a vigasztalásra, ez egy olyan iránytűvé válhat számunkra, amely segít a döntéseinket az élő Isten felé irányítani. Az imádságban fokozatosan felismerjük, hogy Isten miként szeretné használni a kezünket, a szemünket, a szívünket, a szeretetre való képességünket, azaz a világban élő teljes személyünket, hogy abban jelen legyen. Az imának köszönhetően kötelességeink és szolgálatunk olyan terekké válhatnak, amelyben az életünk összhangba kerül Isten életével.

Az evangéliumban Jézus arra hívja meg a tanítványokat, hogy pihenjenek vele egy kicsit (Mk 6,30-32). Mindezt azonban annak tudatában kéri tőlük, hogy ezután újra a világba küldetnek majd, hogy szolgáljanak és hirdessék az örömhírt. Az imádság nem a felelősségek elől való menekülés. Ellenkezőleg. Az imádság az a forrás, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy felelősségeinket hitben és Istenben gyökereztessük. Az imádság nem változtatja meg Istent, hanem Isten változtat meg minket. Ezért azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra válik.

- Hogyan értelmezem a kapcsolatot a hit/imádság és a mindennapi élet között? Hogyan válhat a hitem konkrét valósággá a mindennapi életemben?

- Tudok példát hozni egy olyan szituációval kapcsolatban, amelyben Isten szólt hozzám és vezetett? Hogyan ismertem fel, hogy Istentől származott?

- Mit jelent számomra az ima? Hogyan imádkozom ma? Változott az imám az idők folyamán?



További bibliai elmélkedések

Utolsó frissítés: 2024. március 1.