A negyedik evangélium középpontjában az élet témája áll. János maga mondja ki a végén: azért jegyezte le mindezt, „hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében” (Jn 20,31). Az evangélium elején kijelenti: „Benne az élet volt (Jn 1,4)”. Az élet témájának megértése kulcsfontosságú János evangéliumának megértéséhez, amely egyrészt keretet ad neki, másrészt pedig vezérmotívuma is. Keretet ad neki, ugyanis az evangélium a fent idézett két szakaszban említett „élet” szó között helyezkedik el. Egy szerző ezt állítja: „Bárhol is járunk János evangéliumában, soha nem vagyunk messze az élet témájától.”
Az olvasók már az előszóban megtudják, hogy az Ige által lett az élet, János pedig nem várja el tőlünk, hogy egy elvont állításban higgyünk: az elkövetkező húsz fejezetben számos módon bizonyítja ezt nekünk. A szemünk elé tárja, mi történik Jézus jelenlétében, amikor az emberek kapcsolatba lépnek Krisztussal és ő betölti a vágyaikat és szükségeiket. Az olvasók ekkor kimondhatják - akárcsak a szamaritánusok az asszonynak, aki találkozott Jézussal a kútnál - a következőt: „Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője” (Jn 4,42).
A negyedik evangélium így főként a találkozások evangéliuma, különösen a prológustól a 12.fejezet végéig tartó „jelek könyvének” nevezett részben. Az emberi találkozásokat és az azokban megnyilvánuló jeleket követve az olvasó felfedezheti, miben áll ez az élet. Gyakran „örök élet”-ként utalnak rá, de ezt a kifejezést nem úgy kell értelmeznünk, mint ami csak a halálunk után kezdődik. János evangélista egyik brit szakértője ezt mondja: az örök élet az élet gyógyulása és átalakulása minden módon, amelyben a halandó élet az élet teljessége szempontjából kudarcot vall.
A Jézussal való találkozások során - amelyek János evangéliumának szerkezetét alkotják - az olvasó minden egy találkozásban, különböző módon fedezheti fel az élet ajándékának egy-egy aspektusát, vagy a szükséget, amelyre reagál, és ahogy túlmegy minden várakozáson, továbbá azt a módot, ahogy Jézus odaajándékozza, illetve az ajándékozó jellemző vonását. A megváltás kapcsolati aspektusát és az élet ajándékát hangsúlyozza az a tény, hogy mindez a Krisztussal való találkozásokon keresztül valósul meg. Az élet akkor nyilvánul meg az ember felé, amikor az ember feladja az önelégültségét, amikor elismeri, hogy szomjazik arra a valakire, aki egymaga képes csillapítani a szomjat, és aki egyúttal alázatos, szomjazó Isten is: amikor tehát kapcsolatba lép Krisztussal és befogadja őt. Amint megszületik a kapcsolat, Isten cselekedni tud.
János arra hív bennünket, hogy egy olyan szabadságot gondoljunk el és éljünk meg, amely kapcsolatban bontakozik ki, és ami egy olyan teremtőerő, ami függ a másiktól, de nem egészségtelenül és nem korlátok közé szorítva, hanem úgy, ahogy a fatörzs kapcsolódik a gyökérhez.
János evangéliumának olvasása közben keress három olyan szakaszt, amelyek bemutatják a Krisztus által elhozott életnek egy-egy aspektusát.
Mit jelent „feladni az önelégültségünket”? Milyen tekintetben felszabadító ez?
