magyar

TAIZÉ

Bibliai szöveg és elmélkedés

 
Az alábbi bibliai elmélkedések lehetőséget kínálnak arra, hogy a hétköznapok sodrában is keressük az imádságot és a csöndet. Próbáljunk a hét folyamán néhány órát szakítani a kijelölt bibliai szakasz és a hozzá kapcsolódó magyarázat elolvasására, majd válaszoljunk a kérdésekre. Ez után találkozhatnak a kiscsoport tagjai (3–10 ember), hogy megosszák fölfedezéseiket és imádkozzanak.
2024

november

Jeremiás 23,23-24: Egyre nagyobb szeretet
Tán csak a közelből vagyok Isten – mondja az Úr –, s nem vagyok a távolból is Isten? Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg? – mondja az Úr. Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? – mondja az Úr.

„Isten, aki közel van”: ez a néhány szó foglalja össze Izrael népének tapasztalatát Isten gyengédségéről. Isten vigyázott az ő népére, „védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát” (MTörv. 32,10). Ez a nép azonban megtapasztalta a „távol lévő Istent” is, és Jeremiás erről panaszkodik: „Miért vagy olyan e földön, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?” (Jer. 14,8) Úgy tűnik, mintha Isten már nem avatkozna be az ember dolgaiba, a jelenléte már nem érezhető. Engedi, hogy Jeruzsálem és temploma romba dőljön. „Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.” (Zsolt. 22,3) Még a hívő emberek is kénytelenek úgy élni, mintha Isten nem létezne.

Abban az időben néhány próféta kitartóan fogalmazta meg az ígéreteket Isten nevében azért, hogy erősítse a nép erkölcseit - valójában azonban saját maguk találták ki ezeket az ígéreteket. Kénytelenek voltak betölteni az űrt, amelyet Isten konkrét megtapasztalásának hiánya teremtett. Jeremiás is szenvedett Isten csendjétől, de ő nem akart tettetni. Úgy döntött, hogy együtt él a kérdéseivel. Egy napon azonban választ kapott: Isten nem csupán „közelből Isten”, hanem „a távolból is”. Nem csupán a teljesség megtapasztalásában találhatjuk meg őt, hanem a hiányban és a vágyakozásban is. Nincs szükség arra, hogy betöltsük az űrt, amelyet Isten távollétének érzése kelt bennünk, ugyanis Ő „tölti be az eget és a földet”.

A „távol lévő Isten” tapasztalata által Jeremiás mélyebben megértette Isten szeretetét: „Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek...” (Jer. 31,3) Ha Isten látszólag elrejti arcát, azért teszi, hogy fel tudjuk fedezni azt a szeretetet, amely minden képzeletet felülmúl. Ha Isten „elfut, akár a szarvas” (Keresztes Szent János) és úgy tűnik, távol van, az azért történik, hogy segítsen nekünk továbbhaladni az evangélium útján.

- Hogyan reagálok, amikor Istent távolinak érzem, vagy akár úgy tapasztalom, hogy nincs jelen?
- Életem mely eseményeiben fedezem fel a „közel lévő” és „távol lévő” Istent?
- Mi segíti növelni bennünk az Isten iránti szeretetet?



További bibliai elmélkedések

Utolsó frissítés: 2024. november 1.