Kérdések a hitről és a Bibliáról

Melyek a különböző felekezetű keresztények közötti párbeszéd előfeltételei?

A más felekezetű keresztényekkel folytatott párbeszéd azt jelenti, hogy megtanulunk ellenfelekből társakká válni. A párbeszéd nem kölcsönös engedményeket jelent, mint a diplomáciában. Együtt próbáljuk meg minél teljesebben felfedezni Krisztust, valamint a világra, az egyházra és az egész emberiségre vonatkozó akaratát. Egy hagyomány sem állíthatja, hogy tökéletesen ismeri Krisztust. Amikor ezt felfedezzük, rájövünk, hogy szükségünk van egymásra ahhoz, hogy Krisztus arca a maga teljességében tündökölhessen. Egy huszadik (...)

2008. november 26.

Vajon szabad vagyok-e még, ha engedelmeskedem Krisztus hívásának?

Jézus ”útközben” (Márk 1,16 és 2,14) vette észre és hívta meg az első tanítványokat. Ebben a mellékesnek tűnő eseményben a szabadság fuvallatát érezhetjük meg. Jézusnak nincsen előre fölállított stratégiája a jövőt illetően; amint meglátta, hívta leendő tanítványait. Nagyon keveset mondott arról, hogy mit is vár tőlük, és arról sem beszélt, hogy tőle mit várhatnak. Apránként fedezik majd fel, hogy ki is ő. Jézus ugyanis azt akarta, hogy ők is olyan szabadok legyenek, mint amilyen ő maga. Vagy inkább, hogy ugyanolyan módon (...)

2008. július 23.

A keresztény hit jellegzetessége

Bár a hitre általában mint vallásra tekintünk, mivel az az Istennek hívott Abszolútummal való kapcsolatunkra vonatkozik. Ez a képzet azonban nem látszik hasznosnak abból a szempontból, hogy annak egyedülálló jellegét megragadja. Nemde inkább azt spiritualitásnak, lelkiségnek kellene neveznünk? Igen, abban az értelemben, hogy személyes utat kínál, és az emberi létezés egyre nagyobb mélységeit járja át. Ennek ellenére ez az út nincs kiszolgáltatva az egyén tetszésének, az ember nem válogathat elemei közül kénye-kedve (...)

2008. július 18.

Irgalom

„Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek” (Máté 5,7) Jézus nem ígér mást az irgalmat gyakorlóknak, mint azt, amit már eddig is éltek- irgalmasságot. A többi boldogság esetében az ígéret valami többletet is tartalmaz, távolabb mutat: akik sírnak, vigasztalást nyernek; a tisztaszívűek meglátják Istent. De mi többet tud adni Isten azoknak, akik irgalmasak? Az irgalom Isten teljessége és az emberek teljessége is. Az irgalmat gyakorlók már most Isten életét élik. Az „irgalom” régi szó. Hosszú története során (...)

2008. július 14.

A megbocsátás felejtést jelent?

Vannak sebek, amelyeket nem felejtünk. Bizonyos tragikus helyzetekben a gyógyuláshoz vezető út inkább a megtörtént rossz tudatosításában rejlik, mintsem annak elfelejtésben. A rossz tehát nem tűnik el, sőt jelen marad. Lassan átitatódhat szeretettel és átváltozhat. Az Ószövetségben azért lehet szó Isten haragjáról, mert Isten szeretetét saját népének hűtlensége sebezte meg. A Biblia történelmének legkülönlegesebb szempontja – ezt fedezték fel a próféták – azon a tényen nyugszik, hogy Isten szeretetével felül emelkedik (...)

2008. július 14.

Hogyan egyeztethetjük össze a kiengesztelődést a sokszínűséggel?

Amikor egyének vagy csoportok közötti kiengesztelődésről beszélünk a hit nevében, időnként olyan aggodalmakat is hallunk, hogy a felek különlegessége esetleg szürke egyformasággá silányulhat. Illetve, hogy elveszítjük így mindazt, ami saját utunkat hitelessé és egyedivé teszi. Vagy ami még rosszabb, hogy az erősebb fél esetleg elnyomja a gyengébbet a maga látásmódjával. Ez az aggodalom félreérti az egység biblikus látásmódját, mely valójában szokványos elgondolásaink szöges ellentéte. A világ általában személyek vagy (...)

2008. február 23.

Hogyan szól a hitről az Újszövetség?

Az Újszövetségben a hit mindenek előtt mozgás formáját ölti, vagyis személy konkrét lépése a „közeledő Jézus” fele. Talán még azt is mondhatjuk, hogy mielőtt még feléje lépne, ez alapvetően szomjúság, vágy: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem” (János 7,37). Amikor Szent János párhuzamba állítja, hogy „odajön” és „hisz benne” (vö. 6,35), akkor tudatában van annak, hogy a „Jézushoz fordulni” végső soron attól a titokzatos vonzástól függ, amit az Atya gyakorol valakire (6,44). A hit így elsődlegesen nem (...)

2007. november 21.

Mi jogosít fel bennünket azt mondani, hogy Jézus „értünk” halt meg?

Korunk erős individualizmusa számára nehézséget okoz, ami a zsidó hagyományban és az Újszövetségben magától értetődőnek látszik. Szemben a „mindenki önmagáért” szemlélettel, minden emberre úgy tekintettek, mint aki az emberiség képviselője. Az emberiség pedig egységes valóság, nem elvontan, hanem lelki mivolta miatt. Ezt a szemléletet nehéz elképzelnünk manapság. Mégis, van tapasztalatunk a szoros emberi szolidaritásról, a mélyen megélt közösségről, amely által átérezzük az emberiség egy mivoltát, s hogy minden egyes (...)

2007. október 27.

Ne itélkezz!: Miért mondta Jézus a tanítványainak, hogy ne ítélkezzenek?

„Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztal-ni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!” (Luk-ács 6,37) Vajon a mindennapi életben is alkalmazhatók ezek a mondatok? Nemde szükséges az ítélkezés, ha nem akarunk tétlenek maradni a problémákkal szemben? De mégis, Jézus e felhívása mélyen bevéste magát a szívek-be. Jakab és Pál apostol, akik egyébként nagyon különbözőek, majdnem ugyanazokkal a kifejezésekkel visszhangozzák Jézus mondatait. Jakab ezt (...)

2007. október 11.

Ha Isten valóban irgalmas, miért tartalmaz a Biblia fenyegetéseket?

A Biblia egy olyan Isten portréját tárja elénk, aki maga a Szeretet, aki azt szeretné, hogy az emberek teljes életet éljenek. Bár ez a meggyőződés Jézus Krisztuson keresztül jut el hozzánk először, Izrael Írásaiban mindenhol felelhetjük a nyomát. A Biblia a teremtés történetével kezdődik, melynek középpontjában egy olyan Isten van, aki nem akarja megtartani magának, amije van, hanem épp ellenkezőleg, szeretné megosztani mindenét saját teremtményeivel. A következő történetben, Izrael hitének középpontjában azt az (...)

2007. szeptember 26.

Mit jelent evangelizálni?

Korunk kereskedelmi fogásait látva megtanultuk, hogy bizalmatlanul fogadjuk, amikor jó dolgokat kínálnak megvételre nekünk. Ilyen környezetben az Újszövetség „evangelizál” igéje félelmet kelthet bennünk. Megtorpanunk, amikor hitünket másoknak felkínáljuk, mintha eladó termékről volna szó. Másrészt kifinomult érzékünk van mások tiszteletben tartásához: ne keltsük olyan benyomást, hogy saját elképzeléseinket rájuk erőltetjük, vagy azt keressük, hogy meggyőzzük őket. Különösen így van ez az Istenbe vetett bizalom egészen (...)

2007. augusztus 24.

Ha Jézus tudta, hogy Júdás el fogja árulni, miért tartotta meg őt mindvégig legközelebbi kísérői között?

A sok tanítvány közül, akik követték, Jézus tizenkettőt jelölt ki közvetlen tanítványának, hogy megossza és folytassa velük küldetését. Jézus komolyan vette a tizenkét apostol csoportjának megalkotását, egy egész éjszakán át imádkozott előtte. Egy adott pillanatban azonban Jézus rájött, hogy a tizenkettő közül egy, Júdás megváltozott. Jézus megértette, hogy Júdás eltávolodott tőle, sőt, hogy „ki fogja szolgáltatni”, ahogy az evangéliumok írják. János evangéliuma szerint Jézus már Galileában felfogta, mi fog vele történni, (...)

2007. március 27.

Szabadság: Isten előre elhatároz mindent, ami történik velünk?

Sok ember számára ma nehéz összeegyeztetni a hitüket egy teljes hatalmú és mindentudó Istenben és az ember szabad döntésének valódi szabadságát. Ha Isten mindent tud, ami történni fog, és terve van a teremtett világgal, mi értelme az agyunkat gyötörni, hogy megpróbáljunk valódi döntéseket hozni? Először is, az isteni „terv” elképzelése nem azt jelenti, hogy van egy nagykönyv, amiben minden előre meg van írva: csupán azt az igazságot fejezi ki, hogy a világegyetem létezése és saját életünk nem puszta véletlen eredménye, (...)

2006. július 5.

A kozmosz: Hol a helye az embernek a világegyetemben?

Az ókori világ az univerzumot háromemeletes házként értelmezte, ahol az emelet a mennyország, ahol Isten és az ő angyalai vannak; alul helyezkedik el a halottak birodalma, és középen a föld, amelyen növények, állatok és emberek élnek. Egy ilyen világegyetemben az emberek fontossága magától értetődő volt. Az isteni és a teremtett világ között helyezkedtek el, és így arra voltak hivatottak, hogy a kettő között közvetítők legyenek. A modern tudomány gyökeresen megváltoztatta ezt a nézetet. Elveszve, egy kis bolygón élünk, (...)

2006. június 30.

A vallások és az Evangélium

Az evangélium csak a keresztényeknek szól? Krisztus szavai szerint az örömhír az egész emberiségnek szól: „Menjetek az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremt-ménynek!” (Mk 16,15). A misszió azonban sokak számára zavaró. Kell, hogy az egész világ a keresztény vallást tegye magáévá? A missziós aktivitás nem az uralkodási vágyat leplezi? A kereszténység terjedése sokszor együtt járt a hódító háborúkkal. Jézus úgy küldte tanítványait, mint „bárányokat a farkasok közé” (Lk 10,3), s néha mégis, a (...)

2005. augusztus 11.