Egy ember így szólt Jézushoz: Hiszek! Segíts hitetlenségemen!

Krisztus, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra. Ő a mi bűneinket maga viselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk.

Krisztus leszállt a föld mélységeibe, majd föltámadt, hogy jelenlétével betöltse a világmindenséget.

Jézus mondja: Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.

Bár a hegyek megindulhatnak és megrendülhetnek a halmok, az én szeretetem nem hagy el soha — mondja az ÚR.

Pál apostol írta: Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is ha élek, akkor is ha meghalok. Hiszen számomra az élet Krisztus.

Jézus Izajás könyvéből ezeket a szavakat olvasta föl: Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket.

Szent János apostol írta: Valaki, az emberfiához, Krisztushoz hasonló, megérintett jobbjával és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó és az Élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké.“