Isten Bölcsessége mondja: Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.

Te vagy reménységünk, Uram; itt vagy közöttünk, és nevedről ismernek minket.

Lelkem vágyakozik üdvösséged után, Uram, igédben reménykedem.

Amikor Jézus látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélküli juhok.

Miközben Jézus tanítványaival vacsorázott, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: Vegyétek, ez az én testem.

Krisztus Jézus mindenben hasonló lett az emberekhez, megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta és olyan nevet adott nekik, amely fölötte van minden névnek.

Nincs különbség ember és ember között. Mindenkinek egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják.

Jézus kezébe vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Mindnyájan ettek és jól is laktak.