magyar

TAIZÉ

Bibliai szöveg és elmélkedés

 
Az alábbi bibliai elmélkedések lehetőséget kínálnak arra, hogy a hétköznapok sodrában is keressük az imádságot és a csöndet. Próbáljunk a hét folyamán néhány órát szakítani a kijelölt bibliai szakasz és a hozzá kapcsolódó magyarázat elolvasására, majd válaszoljunk a kérdésekre. Ez után találkozhatnak a kiscsoport tagjai (3–10 ember), hogy megosszák fölfedezéseiket és imádkozzanak.
2009

május

63. Zsoltár: Bőség a sivatagban
Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam.
 
Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem. Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet.
 
Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadzom. Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem.
 
Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak. A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre. (63. zsoltár)

Minden emberi lényben van egy vágy a teljesség iránt, amit semmi nem tud egészen betölteni. Ez a szomjúság egy üreget hoz létre a bensőnkben, és gyakran nagy kísértést érzünk megtölteni bármivel ami a kezünk ügyébe akad. Talán a félelem ettől az ürességtől az, ami miatt olyan könnyen rabja leszünk sok mindennek.

A sivatag zsoltárosának tapasztalatát újraélni, ismét felfedezni, hogy Istentől való ez a szomjúság, talán az egyik legégetőbb szüksége napjainknak. „Utánad szomjazik a lelkem!” A lélek héberül nefes, torok. A lelkünk az élet leheletét várja, ez a ruá. A lélek tehát az élet iránti vágy, a nyitott száj. Paradox, hogy egy nép, amely majdnem negyven évet töltött a sivatagban, és meglehetősen fájdalmas élmény lehetett számára a szomjúság, mégis ezt a kifejezést használja az Isten keresés leírására. És mégis: Isten a hiány élményében rejtőzik.

Szerencsére, a kielégítetlenségnek más eredménye is lehet: az űr megtelik egy látomással, a kontemplációval: „Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam.” Miért beszél Dávid a sivatagban szentélyről? Nosztalgiát érez egy korábbi időszak iránt, amikor nyugodtan imádkozhatott Isten házában? Vagy a hit látomása ez, ami által a sivatag maga Isten jelenlétének helyszínévé válik? A második értelmezés érdekes távaltokat nyit : a „dicsőség” héberül kábód, amit bőségnek is fordíthatunk. A sivatagban, még ha valójában szomjas is vagyok, megtaláltam a te bőségedet !

Ezt a „bőséget” fejezi ki a dicséret, amivel megtelik a zsoltáros szája : szó szerint „öröm ajkai, száj dicsérete”. A vers elején a dupla többesszám még jobban kiemeli az életből való bőséges részesedés érzését. Micsoda különbség van eközött a vers és a könyörgés kezdete között ! Hogyan alakulhatott át így a szárazság és a terméketlenség?

Talán a közbülső vers miatt : „Magasztallak egész életemen át”. Az áldás az élet továbbadását jelenti. Másképpen szólva, az életemen keresztül, visszaadom neked az életet amit adtál nekem. Saját sérülékenységünk megélése, az emberi lények törékenysége helyet készít a az élet ajándékának befogadására, majd továbbadására. Ez a csere valóság az imádságban : visszaadom, amit kaptam tőled, és ez boldogsággal tölt el.

Miután megtapasztalta Isten bőségét a vadonban, a zsoltáros megható dicsérőénekbe kezd, amiben anyai képekkel hangsúlyozza az „ő Istenének” gyengédségét. „Lelkem hozzád ragaszkodik” : te jársz előttem, te nézel szembe a veszéllyel. „Szárnyad oltalmában vigadzom” mert „te lettél gyámolom”. „Gyámol”: ez a szép szó írja le Éva szerepét Ádám mellett ; minden bizonnyal ez a szó, amit Jézus használt amikor azt mondta : „én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.” (János 14,16)

Ebben a kontextusban, ahol minden nagyon békésnek tűnik, mit jelentsenek ezek a durva szavak az ellenségről és hazugokról? A Bibliában megtaláljuk az őszinteséget, ami soha nem felejti el, hogy olyan világban élünk, ahol a sötétség és a világosság együtt van jelen. Hogy az ima valódi legyen, ki kell tudnunk fejezni mindent Isten felé. Istenben van hely mindennek a befogadására, Isten füle nem fél akár az erőszakos beszédtől sem. A Szentlélek feladata lesz, hogy átalakítsa a szidalmakat megbocsátássá türelmes munkájával, ami az Újszövetség gyengédségében teljesedik ki,

- Megtapasztaltam már egy belső ürességet? Pozitív vagy negatív élmény volt?

- Az elégedetlenség és a dicsőítés összefér egymással?

- „Megtalálni a bőséget a sivatagban”: megtörtént már velem?



További bibliai elmélkedések

Utolsó frissítés: 2025. július 1.