Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek, s vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszűnik, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Tudásunk csak töredékes, töredékes a prófétálásunk is. Mikor azonban eljön a beteljesedés, ami töredékes, az véget ér. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek. De amikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről-színre. Most csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek, ahogy én is ismert vagyok. Most megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre! (1 Kor. 13)

Jól ismerjük Szent Pál csodálatos szeretethimnuszát. De valóban a szerint is olvassuk, amit valódi kontextusában jelent? Helyénvaló a szeretethimnuszt esküvőkön felolvasni – ahogy azt gyakran tesszük - de nem szabad elfelejtenünk, hogy valódi kontextusa a közösség, a másokkal való együttélés. A korintusiakhoz írt első levél 13. fejezetét teljes egészében a szeretetnek szenteli Szent Pál, mivel számára a szeretet a kulcs annak megértéséhez, hogy mire van szükség a közösségben megélt élethez. Ez Szent Pál központi gondolata a levélben.

Könnyen elkülöníthető a szeretethimnusz három szakasza. Az 1-3 vers a szeretet lényegi természetével foglalkozik, e nélkül minden lelki adomány értéktelen. A második részben, a 4-8a versek között a szeretet jellemző tulajdonságait sorolja fel tizenhat ige segítségével. Az igék közül hét elmondja, milyen a szeretet, kilenc pedig azt írja le, milyen nem: ha közelről megvizsgáljuk őket, felfedezzük, mit jelent szeretni. Végül az utolsó, 8b-12. versig tartó szakaszban Pál hangsúlyozza a szeretet maradandóságát, ezáltal szerinte minden egyéb spirituális valóság fölött áll. Így mondja ki végül, hogy „mind közül a legnagyobb a szeretet”.

Míg az első rész elég egyértelmű és szinte nem is igényel magyarázatot, a második, amely a szeretet jellemző tulajdonságaira összpontosít, nagyon tanulságos. Pál nagyon finoman érint szinte minden olyan kérdést, amit a levél korábbi fejezeteiben tárgyalt. Elképzelhetjük, milyen kényelmetlenül érezhették magukat a korintusiak, amikor ezeket a mondatokat olvasták vagy hallották, hiszen Pál valójában ezt közli velük: „Itt van mindaz, amit ti nem ültettetek át a gyakorlatba. Azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amikről beszéltem, nem tudtatok helyesen élni.” A lelki adományokkal kapcsolatban, amelyekre e fejezet nagy figyelmet szán, fontos megjegyeznünk, hogy a korintusiak nem voltak híján a lelkesedésnek, különösen olyasmi iránt, ami ismereteiket bővítette. Ellenkezőleg, nagyon mohók voltak e tekintetben. Valójában azonban nem értették azoknak az adományoknak a valódi jelentését, amiket Istentől kaptak: arra szolgálnak, hogy jobban tudjanak együtt élni embertársaikkal, nem pedig azért kapták őket, hogy birtoklásuk saját egójuknak hízelegjen. Pál már a 8. fejezetben is ezt mondja: „A tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít.” (8,1) Most megerősíti ezt a mondatot: „A szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik” (13,4). Amikor a szeretet teljesen működni tud, akkor a közösség él, fejlődik és –ha szükséges- megújul. Nincs már tere a vég nélküli rivalizálásnak, irigységnek és féltékenykedésnek.

Valaki ezt írta: „a szeretet értelmet ad a máskülönben értelmetlen világnak” (Richard B. Hays). A megfogalmazás nagyon szép. Valóban, a szeretet sajátja, hogy képes értelmet adni az életnek. Nem elég pusztán elvekhez ragaszkodni vagy tudni, kinek volt igaza és kinek nem egy vitás kérdésben. Amikor az egyházban, a közösségben való életünk a kérdés, azok akik szeretnek, megtalálják a helyes válaszokat, a megfelelő viselkedést és tetteket, amelyek leginkább segítenek a közösség növekedésében. Pál nem felejti el –a korintusiakkal ellentétben - hogy úton vagyunk és szeretnénk előre haladni a legjobb tudásunk szerint. Szerencsére a „szeretet türelmes”, mindannyiunk iránt.

 Szt. Pál 1. Korintusi levelének 13. fejezetében a szeretet felsorolt tulajdonságai közül melyik az, ami leginkább megérint téged egy kérdéssel kapcsolatban, ami az életedben és másokkal való kapcsolatodban jelenleg fontos?

 Mi változik, ha a világban és az emberek között zajló életünket úgy tekintjük, mint egy utazást, amely közben az ember megtanul szeretni?